Meghalni bárki tud, vagy mégsem?

Művészi miliővel átszőtt, ugyanakkor családias hangulatú volt a Tony Curtis Nemzetközi Filmfesztiválon megszervezett közönségtalálkozó a Zukor Adolf Filmszínház termében. Gaál Ildikó, a film egyik rendezője és forgatókönyvírója, és akinek igen drámai arcát ismerhették meg a nézők a filmben, Koltai Róbert főszereplő mesélt az alkotói folyamatról. 

Koltai Róbert szerepe

Igazából egy szobaszínházi előadásra készült a Meghalni bárki tud, utána adaptáltak belőle kisjátékfilmet. A film történetében az Író (Koltai Róbert) már igen idős, élete végén jár. Többszörös gyilkos, vagy mégsem az? Nem lehet tudni pontosan, hogy a gyilkosságok valóban megtörténtek-e, vagy minden, amit mond, csak irodalmi játék, képletesen értendő. Az Író többet tud a világról, a nőkről, a kapcsolatok lényegéről, mint mindenki együttvéve. Nem akar úgy meghalni, hogy ezt a titkot ne adja tovább. Keres tehát valakit, akinek átadhatja a „kékszakállúság lényegét”. És megtalálja a Férfi (Elek Ferenc) személyében, akit kamasz kora óta egyetlen nő emléke feszít, ez határozza meg minden döntését. Kialakul közöttük egy rejtélyes, izgalmas lélektani játék, egy harc, amelyben az író próbáknak veti alá a Férfit, hogy felkészítse a titok továbbvitelére.  – Tulajdonképpen a Kékszakállú herceg várában vagyunk. Engem borzasztóan izgatott mindig is, hogy mi történik egy pasinak a fejében. Mitől vonzó egy olyan férfi, akinek a környezetében sorra tűnnek el a nők, de mégis újra és újra tudni akarják a titkát. Borzasztóan érdekelt és kíváncsi voltam, hogy mi történik egy férfi agyában, és szegényből csináltunk egy sorozatgyilkost – részletezte Gaál Ildikó, és kifejtette: az ember nem csak fizikailag tud ölni, hanem akár szavakkal is, vagy azzal, ahogy a másikhoz viszonyul.
– Amikor szóba került, hogy Ildi ezt az alakot megírja, és ráadásul mint rendező rám gondolt, hogy játsszam el, hát akkor egy picit megijedtem magamtól és a feladattól is – vette át a szót Koltai Róbert. A filmben alapvetően ülnek egy asztalnál, és beszélgetnek, ami könnyűnek tűnhet a színészi játék szempontjából, de egyáltalán nem az. – A színészek minél inkább átélik a szerepüket, annál inkább tudják magukkal húzni a másikat. Ehhez kell egy olyan nagyszerű színész kolléga is, mint Elek Ferenc, akivel vittük együtt a történetet, és diktáljuk egymásnak a tempót, amit folyamatosan próbálunk felvenni. Ez az összhang hat a nézőkre is, akik így tudnak majd együtt lélegezni a filmmel.

Alkotás szabadsága

Gaál Ildikó nem csak a munkában, hanem az életben is Koltai Róbert párja már évek óta. Otthon, és a munkában is kiegészítik egymást, hiszen rendszeresen dolgoznak együtt, ahogy ebben a filmben is. A közös munka jól működik, bár néha azért akadnak szakmai viták, de mindig megbeszélik, az ötleteket is. 

– Feladat van, amit meg kell oldani. Ha az ember egy szerepet elvállal, akkor azt megpróbálja feltérképezni a rendező és a partner segítségével. Nem számít, hogy együtt él-e a rendezővel, a szerep a legfontosabb – fejtette ki a 81. évében járó színész. Mosolyogva elmesélték azt is, hogy előfordult a filmforgatás alatt, hogy éjszaka valamelyikőjük felébredt, és szólt a másiknak: figyelj, figyelj, ötletem van, ötletem van. És akkor azt megvitatják, akár hajnali négykor is. 

Gaál Ildikó azt is kifejtette, hogy a rendező-színész kapcsolat számára nem egy hatalmi kérdés. – Szerintem a rendező máshonnan nézi az alkotást, a folyamatot, a művet, mint ahonnan a színész. A rendező jó esetben látja az egészet, gondol valamit az egészről. Viszont egy idő után sokkal többet tud a színész a saját szerepéről, és jó is hogyha ötletei vannak, amivel akár ki is egészítheti a karaktert, ami az egész filmre jó hatással lehet. Ezért jó ezeket mindig megbeszélni, teret adni mindenkinek – részletezte a rendező, és megjegyezte: Koltai Róbertnek az is a nagy szerencséje és tehetsége, hogy nagyon szereti a kamera, és a színpadon is fantasztikusat tud alakítani. Elmondta, hogy a filmekben nagyon fontos, hogy tudjon a színész piciket játszani, ahol csak a szeme rezdül, vagy az arca mozdul, mégis hihetetlen hatást ér el. Példaként említette az Akik maradtak című filmben Hajduk Károly zseniális alakítását, ahol időnként a lopott, csöndes pillantásoknak, sóhajoknak és kéztördeléseknek még az éles szavaknál is sokkal nagyobb erejük van. 

Színészi játék

– Ilyen színész Robi is, aki tudja használni az apró színészi eszközöket kicsiben a filmvásznon, de nagyban a színpadon is felejthetetlen alakításai vannak. Szoktam Robit fényképezni, és el szoktam kapni egy-egy olyan pillanatot, amikor egyszerre van rajta, a szemében a nyolcvan éves és az öt éves gyerek kíváncsisága, érdeklődése, csalafinta tekintete – mesélte kicsit meghatódva Gaál Ildikó.

Koltai Róbertnek mindig intenzív színészi jelenléttel bűvöli el a nézőket, üljenek akár a moziban, vagy a színházban. – Szerintem amit csinál valaki, azt helyesen és jól kell elvégezni, és adni kell akarni. Bármivel lehet a közönségre hatni, ami szép és jó. A legnagyobb visszaigazolás pedig amit kaphatunk, természetesen a díjak, a szűnni nem akaró taps mellett, a közönség jelenléte, azok a pillanatok, amiket nem lehet megismételni – fejtette ki a színész, és megajándékozta a jelen lévőket egy szintén felejthetetlen mozzanattal, elénekelt egy Dés László számot, majd a beszélgetés végén elszavalt egy Petőfi verset.