A japán császár előtt is énekelt

A Príma Primissima-díj 2024. évi jelöltjei között szerepel Budai Lívia mezzoszoprán operaénekes. Kevéssé ismert, hogy pályafutása Nyíregyházáról indult. Gyönyörű életutat járt be, ám nagy hullámvölgyekkel.  A Zeneakadémia frissdiplomásaként 1976-ban megnyerte az Erkel Énekverseny áriadöntőjét, külföldi versenyeken is sikereket aratott, az Operaház magánénekeseként azonban rendre elkerülték a rangos, nagy szerepek. Többre vágyott, és 1977-ben engedély nélkül külföldre távozott – akkori szóhasználattal – disszidált. Ezért a magyar nyilvánosságból kizárták, tíz évig haza sem jöhetett. 

A nemzetközi operavilágba viszont üstökösként érkezett: 1978-ban jelentősebb előzmények nélkül meghívták Londonba, a híres Covent Gardenbe, Verdi Trubadúrjának Azucena szerepére. Kiderült ugyanis, hogy a színlapon szereplő világsztár, Jelena Obrazcova a Királyi Színházban nem tud fellépni. Az előadás Carlo Bergonzi oldalán hatalmas tapsviharral zárult, amely után az operavilág leghíresebb színpadaira kapott meghívásokat, többek között Milánóba, Párizsba, New Yorkba. 
Később több mint kétszázötvenszer tapsolhatta meg a közönség Azucena szerepében különböző operaszínpadokon. Pályája másik kiemelkedően sikeres szerepe Verdi Don Carlos című operájának Eboli hercegnője, amelyet német, olasz és francia nyelven énekelt. Teljes repertoárja hetvennél több szerepet tartalmaz. Három földrész kétszáz városában lépett pódiumra, gyakran a legnagyobb operasztárok partnereként, köztük mindhárom híres tenor – Carreras, Domingo, Pavarotti oldalán is.

Szükség van  a szerencsére 

Budai Líviával régen ismerjük egymást. Egy iskolába jártunk (bár nem egy évfolyamon...), és szüleink lakása is csupán egy háztömbnyire volt Nyíregyházán. Világjáró művészként azonban csak három évtizeddel később találkoztunk: Csajkovszkij híres operájában, a Pikk dámában szerepelt; érdekes, hogy az előadás koreográfusa a szintén nyíregyházi művész, Szakály György volt – ő szervezte találkozásunkat.
Lívia ma is elérzékenyül, amikor felelevenítjük az évtizedekkel korábbi eseményeket: talán az egész jövője, karrierje egy váratlan helyettesítésen, „beugráson” múlt. Akkoriban egy kicsi, bár neves német operaház művésze volt, első évét töltötte az úgynevezett „szabad világban”. De az előadás rendezői látták színpadon, azt is tudták róla, hogy már énekelte a híres szerepet, és a nagy sztároktól eltérően még nem volt zsúfolt a fellépőnaptára. Azt mondta: az életben sokszor van szükség szerencsére, hogy az ember jókor legyen jó helyen. Sok szép élménye van. Énekelt már a Vatikánban a pápa előtt, Tokióban a japán császári család rezidenciáján, Belgiumban a királyi palotában. Ám igazán színpadon érzi magát elemében, akár nagy koncerttermekben két-háromezer fős közönség előtt, akár otthonos, kis operaházakban.

Nyíregyházára, gyermekéveire nosztalgiával emlékezik: előbb balettozni tanult Molnárné Maresh Lili tanárnőnél, ám egy baleset véget vetett a még el sem indult karriernek. Így váltott énekre, Áginé Bocskai Ibolya énektanár fedezte fel páratlan tehetségét, egyengette útját. A Zrínyi Ilona Gimnáziumban érettségizett, előfordult, hogy az „kerek” érettségi találkozóra a Tengerentúlról érkezett, újabban azonban már Budapestről: 2017-ben férjével, Bátky Gyulával hazaköltöztek Magyarországra.
A haza is „megbocsátott”: külföldi fellépései mellett 1986-tól szerepel újra Budapesten. 2010-ben a Pro Cultura Hungarica díjjal tüntették ki, amelyet akkori lakóhelyén, Kanadában, hazánk ottawai nagykövetségén vett át. 2012-ben az Operaházban vette át az Osváth Júlia-díjat, 2021-ben a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti életműdíjával, 2023-ban a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki és átvette Aranydiplomáját is.
– A Príma Primissima-jelölés meglepetés volt számomra, már az is nagy elismerés, hogy a legnagyobb tudósokkal, írókkal, művészekkel együtt említenek. Teljes az életem…, talán csak egy vágyam van: földrészeken átívelő több évtizedes tapasztalatimból még többet szeretnék átadni a fiatal művészeknek – mondta Budai Lívia.

Marik Sándor