Tanár úr az egyesület és az olvasókör lelke

Bensőséges hangulatú ünnepség keretében köszöntötték a 91 éves Simkovics Gyula tanárt, történészt, filozófust, a Váci Mihály Társaság Kulturális Egyesület lelkét, szellemi vezérét, kulcsemberét nyíregyházi otthonában. 
A közösség évek óta sikeres olvasókört működtet Simonics Borbála vezetésével.

Precíz és alapos jegyzetek 
Stick Gyula, az egyesület elnöke elmondta, ott úgy zajlik az élet, hogy az egyesület ­vezetője és tagjai megbeszélik, hogy a következő összejövetelen mely író, költő mely művéről, könyvéről ­beszélgetnek, sőt elemzik azt. 
A kötet elolvasása tulajdonképpen az olvasókör tagjai számára házi feladat. A hosszú évek során egyszer se fordult elő, hogy Simkovics Gyula a szóban forgó könyvet, művet ne olvasta volna el, a tartalmáról és az arról alkotott véleményéről ne készített volna precíz és alapos jegyzetet, továbbá azt ne ismertette volna az olvasókör résztvevőivel. 
Simkovics Gyula tanár, történész nevét imába foglalják egykori gimnáziumi és főiskolai tanítványai is. Hálát adnak a sorsnak, hogy valamikor tőle nemcsak ismeretekre, tudásra, bölcsességre tehettek szert , hanem példát vehettek humánumáról, emberségéről, életfelfogásáról is. 
Simkovics Gyula az általános és a középiskolai tanulmányait Nyíregyházán végezte. A saját bevallása szerint közepes tanuló volt. Viszont a Debreceni Egyetem felvételi vizsgabizottsága minden bizonnyal ráérzett arra, hogy ennek az egyszerű, tanyasi, jó eszű, szimpatikus és értelmes fiúnak a hallgatók között van a helye, és felvették magyar–történelem szakra. Ott a tanárai annyira megkedvelték, hogy a régészeti kutatásokra is vitték magukkal, bejárta az egész országot. Hetvenkét vizsgát tett le kitűnő eredménnyel. 
Diplomás tanárként 22 évesen a soproni főreál gimnáziumban kezdte meg pedagógusi pályafutását. Nagyon szeretett tanítani. Kedvelte a diákokat és azok is a tanár urat. Sopron vezetői szinte a tenyerükön hordták. A város ismert embere lett. Ókori, középkori, újkori és a modern magyar történelmet tanított. A gyerekek magatartásával sose volt problémája. A gimnázium igazgatója is látta, hogy szinte elvarázsolja a fiatalokat, azok elmentek volna vele és érte a világ végére is. Évekig tanított Sopronban.

Vidám, derűs ember 
Ma is elégedett és boldog ember, mivel szép pályát tudhat a magáénak. Soha senki nem szólt bele a munkájába, mert meg voltak róla győződve, hogy az a jó és eredményes, amit ő csinál. Amikorra kellett, minden gyerek megtanulta, amire szükség volt. Papnövendékeket és politikusokat is oktatott filozófiából. Mindig az emberség, a humánum, a béke védelme volt a mondanivalójának középpontjában. A rendszerváltás után senki se tett neki szemrehányást, nem illette és nem illeti kritikával, mert most is, csakúgy, mint az elmúlt évtizedekben, tiszta lelkiismerettel megállhat az úr színe előtt. Úgy véli, az ideológiákkal kapcsolatban óvatosnak kell lenni, mert a történelem során sokan haltak meg miattuk. Nem szabad fanatikusan hinni abban, hogy csak nekem lehet igazam. Mindentől lehet jobbat csinálni, csak fel kell tárni a gondok okát és lehetőleg megszüntetni azokat. 
Meggyőződése, hogy iskola se hivataloskodjon. Nézze el, amit el lehet nézni. Amennyire mód van rá, barátságosan kell az emberekhez viszonyulni. Ha valaki nem csinálta meg a házi feladatot, akkor Simkovics tanár úr azt mondta neki, csináld meg holnap. Soha nem büntetett meg senkit semmiért. Ha nem muszáj, nem kell semmit tragikusan felfogni. A gyerekek kételkedés nélkül és bizalommal hallgattak rá, fogadták el tanácsait, intelmeit. Akikre más tanárok panaszkodtak, vele szemben kedvesek voltak és tisztelettel viselkedtek. 
Gyula bácsi alaptermészete ma is vidám, derűs. Szeret élni, kedveli a humort. A szeme már kicsit gyengült, de a lexikonokat érdeklődéssel olvassa, mert azok tartalma stabil, nem változik jelentősen. 
Sopronból Gyula bácsi a feleségével együtt – a mindkettőjük öreg szülei miatt – költöztek haza Nyíregyházára annak ellenére, hogy Gyula bácsi neje is meglehetősen szép karriert ért el Sopronban. Nyíregyházán folytatták sikeres pedagógusi hivatásukat a nyugdíjba vonulásukig. Mindketten számos rangos elismerésben részesültek. 
A Váci Mihály Társaság Kulturális Egyesület tagjai és vezetősége ezúton kíván további boldog, hosszú nyugdíjas éveket erőben, egészségben! 
Cselényi György, Stick Gyula, Illyés Péter