2 órája
Könyvben foglalták össze Bágyi Ferenc munkásságát
Kiss B. Zoltán felvállalta a világhírű fotós hagyatékának ápolását.
Bágyi Ferenc fotóművész életéről és munkájáról jelent meg reprezentatív könyv a közelmúltban Fénnyel rajzolt pillanatok címmel. A kiadvány megjelentetésében nagy szerepet vállalt Kiss B. Zoltán, aki felelős kiadóként a következőket mondta el szerkesztőségünk érdeklődésére.
Forrás: KM
Személyes tárgyakat is őriz
– Egykoron volt egy Leica fényképezőgépem, s kerestem mindig a kapcsolatot a „leicások” magyarországi csoportjával, de végül nem jutottam el olyan emberhez, aki nekem szakmailag tudott volna segíteni. Bágyi Ferenc Németországban élt, a Kodak márkának volt a képviselője, a Leicának pedig a nagykövete. Írt könyvet németül és angolul is, magyarul nem jelent meg kiadványa, csupán az, ami a kiadásomban készült el. Én tudtam, hogy ki Bágyi Ferenc, kerestem a kapcsolatokat vele, Fejes Zoltánt, a Leica ügyvezetőjét gyakran kérdeztem, mikor tudnék Bágyi Ferenccel szakmai beszélgetést folytatni. Egyszer felhív Fejes Zoltán, hogy Bágyi Ferenc meghalt, s a felesége, Bágyi Ági szeretne Németországból hazaköltözni, valamint szeretne minden értéket megmenteni az utókornak. Zoli egyszer Németországból elhozta hozzám Ágit, s megegyeztünk abban, hogy méltó módon fogom Bágyi Ferenc nevét és munkásságát megőrizni, ápolni. Átvettem a teljes Bágyi-örökséget, hagyatékot Ágitól, így nálam van sok-sok személyes tárgya. Soha nem találkoztam Bágyi Ferenccel, így csak annyit tudtam tenni, hogy a magyarországi temetése után Nagyatádon a sírjánál leróttam a kegyeletemet – mondta Kiss B. Zoltán, aki felelős kiadóként a könyv utószavát írta. Ebből idézünk néhány gondolatot:
„Igaz ugyanakkor az is, hogy a történelem viharai messze sodorták őt otthonától, az én értelmezésemben mégis megmaradt magyarnak, s a tőle telhető legnagyobb szakértelemmel és kitartással gyarapította Magyarország hírnevét. Mert nem lehet finomabban fogalmazni egy olyan személy kapcsán, akit olyan neves márkák is elismertnek tartanak, s vállalnak vele sorsközösséget, mint a Leica, a Kodak, a Fjaalleraaven vagy éppen a Nikon. Már önmagában ez is elég lenne garanciának, hogy az olvasó a kezébe vegye ezt az albumot.
A pillanat örök érvényű ereje
Akik ismernek, tudják, hogy jómagam is sokat fotózom. Persze, nem azon a szinten, mint Feri, de a vadászataim pontos és szakszerű dokumentálása kapcsán mindig nálam van a »Leicám«. Ebből kifolyólag egy időben gyűjtöttem is a különféle Leica felszereléseket, így természetesen a Bágyi Ferenc-életművet is mindig figyelemmel követtem. Talán ezért is volt fontos számomra, hogy a hagyatékának megőrzésében felelősséget vállaljak.
Mindig mondom, hogy nekünk, vadászembereknek nemcsak elvennünk kell a természetből, hanem vissza is kell adnunk. Azt gondolom, hogy talán nincs is szemléletesebb példa a visszaadásra a természetfotósok fáradságos munkájánál és a természetfotóknál. Utóbbiak mindenkihez: vadászhoz vagy éppen a tevékenységet nem gyakorló, de természetszerető emberhez ugyanúgy szólnak. A pillanatnak, a természet varázsának időbe zárt, örök érvényű erejével. Bágyi Feri olyan fotós volt, aki hosszú évtizedeken át űzte ezt a munkát – s ahogy az a kötet oldalain is kiderül –, sokszor velünk, vadászokkal kéz a kézben tette azt, hiszen legendás vadászterületekre – például Lábodra vagy Gemencre – volt bejárása, oda, ahová napjaink természetfotósai csak vágyakoznak… Címlapjai voltak, amelyekre mások csak áhítoznak…
Számos indoka van annak tehát, amelyek miatt a Bágyi-hagyaték és -eszmeiség itt a Beregben, Vásárosnaményban, a Hunor Hotelben lelt otthonra. Úgy gondolom, hogy mindezt Feri sem bánná, sőt talán még tetszene is neki, hiszen az itteni dolgos emberek számára a munka, a helytállás a mindennapok része, nem csak körülbelüli fogalom, mert ahogy ő mondta: »Az élet nem körülbelül van…«”
