Demencia: rövid üzenetek az emlékdobozból

Magyarországon körülbelül 250 ezer demenciával diagnosztizált ember él (ez az esetek háromnegyedében Alzheimer-kórt jelent), de ettől jóval több embert érint a betegség. Az elöregedő társadalmakban rohamosan növekszik számuk, sőt, ma már nem csak a hetven-nyolcvan esztendő felettieket, hanem a hatvanas éveiben járókat is érintheti a leépüléssel járó betegség. Hatalmas terhet jelent ez a demens időst gondozó családoknak, az egészségügynek, és a szociális ellátórendszernek.

Demencia: egyéni, csoportos foglalkozás

A múlt héten egy jótékonysági rendezvényen (Fuss a demencia ellen!) hívták fel a figyelmet arra, hogy a betegség megelőzésében fontos szerepe van a rendszeres mozgásnak, a demens betegeknek pedig elengedhetetlen, hogy valamivel foglalatoskodjanak, minél tovább őrizzék meg az önálló életvitelükhöz szükséges képességeiket. Nagyné Koncz Mariannával, a fehérgyarmati Városi Szociális Központ intézményvezetőjével erről beszélgettünk – intézményük élen jár az idősek speciális ellátásában.
– Kilenc évvel ezelőtt, 2015-ben vettük észre, hogy a szociális szolgáltatásokat igénybe vevők között megnövekedett a demens idősek száma, és nem csak a bentlakásban, hanem az alapszolgáltatásokban is ugyanez volt a helyzet. Úgy gondoltuk, hogy erre a kihívásra választ kellett adnunk. Kidolgoztunk egy hárompilléres modellt, amelynek középpontjában a demenciával élő idősek célzott terápiás célú foglalkoztatása állt. 

Keretet adni a napjuknak

– Azt mondtuk egymást között a kollégákkal viccesen, hogyha az idős gondozottak nem csinálnak hasznosat, akkor haszontalant fognak csinálni, ezért le kell őket foglalni valamivel. Megfigyeltük, ha keretet adunk a napjuknak, naponta többször minőségi foglalkozásokba vonjuk be őket egyénileg vagy csoportosan, akkor tulajdonképpen kioltjuk azok a magatartásproblémákat (demencia során nem csak a memória hanyatlik, hanem a személyiség is megváltozik), amivel a demens ember kénytelen együtt élni. Aztán a foglalkoztatáson kívül fontos cél volt a demenciabarát környezet kialakítása is. 
– Egy olyan tágas belső udvara van az ellátóközpontunknak, ahol szabadon mozoghatnak a ránk bízott idősek, ahol a menési kényszerüket levezethetik. Az udvaron belül van egy kis buszmegállónk is, ami arra szolgál, hogy ha este – mi ezt lemenő nap szindrómának hívjuk – haza szeretnének menni (sokan nem értik már meg, miért élnek otthonban), akkor egy picit kiülnek az általunk kialakított belső udvari „buszmegállóba” s a betegség természetéből adódóan egy kis idő múlva elfelejtik, hogy mit is akartak. Így nem tudnak elkóborolni sem. Verbálisan már nem lehet elmagyarázni nekik, hogy nem mehetnek el felügyelet nélkül sehová, s ezen vitatkozni sem érdemes velük. – Ahogyan haladnak előre a demenciában, a magyarázatok megértése nehézkessé válik számukra – részletezte a szakember, aki korábban autista gyerekekkel is foglalkozott, s az ott alkalmazott módszerek, eszközök közül több mindent adaptált a demensellátásban, s azok jól is működnek. Fontosnak tartják, hogy a hasznosságérzet megmaradjon.

– A tevékenységek, a munkavégzés sikerélményt, hasznosságérzetet kelt bennük, s ez nagyon fontos, mert megőrzi bizonyos képességeiket. Sokan vannak, akik együttműködőek, aktívak a foglalkozásokon, nekik a kommunikációjuk is sokáig érthető marad, de a tevékenységek megtervezésénél figyelembe kell venni az idős ember személyiségét, egyéni igényeit, meglévő képességeit, a pillanatnyi fizikai és lelki állapotát is – hangsúlyozta Nagyné Koncz Marianna, aki megmutatta, milyen egy tapogatókötény, s mennyi  mindenre használják az emlékdobozt.
– Ezek a finommozgásokat segítik – mutatott a kötényre, amit maguk elé tehetnek az idősek.  – Van ezen a kötényen sok minden: gomb, amit be kell gombolni a lyukba, hiszen a demens emberek egy idő után már nehezen öltözködnek fel maguktól. Fonallal fonhatnak rajta, annak érdekében, hogy megannyi pici, finom mozdulatsort gyakorolhassanak, melyek ahhoz kellenek, hogy minél tovább önellátóak maradjanak, például maguktól tudják megfogni az evőeszközöket. S még sorolhatnánk további példákat is, miért hasznos a gyöngyfűzés, a sakk, a kertészkedés, a torna. Egyedi bánásmódot igényelnek s  észre kell venni, kinek, mire van szüksége. Ahogy már említettem, az a cél, hogy amire még képes az idős demens, azt a képességét minél tovább megtartsa – fűzte hozzá a szakember. 
– A gondozottjaink nagyon szeretik például az örömtáncot, merthogy a zene átlendíti az embert nagyon sok mindenen, s ha valaki fáradt vagy arra panaszkodik, hogy itt fáj vagy ott fáj, a zene beindít egyfajta motivációt a mozgásra. Aztán amit nagyon szeretnek még: az emlékaktiválás – nyitott fel egy nagy dobozt Nagyné Koncz Marianna. A dobozban fényképek, tea, cukorka, csipketerítő, alumínium kanál, bádogbögre volt.

Olyan ez, mint az időutazás...

– Minden olyan tárgy, ami felidézhet az idős embereben emlékképeket, ízeket, illatokat, hangulatokat, s visszamehet a múltba, amikor ő még fiatal volt, fontos, szép és tevékeny volt, s ez jó érzéssel tölti el. 
– Emléket aktiválni tárgyakkal, illatokkal, ízekkel is lehet, de szoktunk filmzenét lejátszani vagy reklámokat, nagyon szeretik, amikor felhangzik a tévémaci vagy a tévétorna zenéje. Láthatóan felidézik a régi emlékeket, akkor is mikor projektorral kivetítünk fényképeket egy-egy településről, elsősorban azokról, ahonnan érkeznek hozzánk, s olyan az nekik, mintegy nagy időutazás.