Dankóbokoriak bensőséges találkozója

Bensőséges hangulatú találkozót tartottak a jelenlegi és a volt dankóbokori lakosok a Nyírtelekhez tartozó településen szeptember 7-én. Kocsis Sándor szervező a köszöntő bevezetőjében megemlítette, hogy az összejövetelt minden évben megtartják, s ez már tizenkettedik. Örvendetes, hogy a dankóbokoriak szívbeli és erkölcsi kötelességüknek érzik, hogy ilyen formában is ápolják egymással a kapcsolatot.

Megtalálni az örömöt 

Egy szavalat után Mosolygó Marcell atya és Orosz István, nyírteleki görögkatolikus parókus emlékeztek meg a dicső ősökről, valamint az elmúlt évben elhunyt dankóbokori lakosokról és a jelenlévőkkel együtt imádkoztak lelki üdvükért. 
– Azért gyűltünk itt össze, hogy örüljünk. Az öröm nem lehet pusztán az emlékezés. Hogy hol találjuk meg az örömöt? Erre tanít bennünket ez a gyönyörű kereszt, amelyet itt látunk. Az örömöt meg kell találni. Az öröm nem hullik csak úgy ránk. Lehet, hogy nem találjuk meg egyedül. Nem látjuk, minek tudnánk örülni. Bosszankodunk sok minden miatt, de ott van az orrunk előtt, aminek örülni tudnánk. Gondoljunk arra, hogy ott van velem, mellettem a férjem, a feleségem, a gyermekem, a rokonom… Segítsünk egymásnak megtalálni az örömöt, amelyből a hétköznapokban is merítkezni tudunk” – emelte ki prédikációjában Orosz István atya.
A mise után a jelenlévők az emlékkereszten koszorút helyeztek el, továbbá gyertyákat gyújtottak az elhunytak tiszteletére. Majd elültették a tizenkettedik Emlékfát, melyben aktív szerepet vállaltak az ott lévő gyerekek is, bízva abban, hogy majd ők vigyázzák, nevelik ezeket a fákat. S nem feledkeznek meg az itteni őseikről.

A szülőföld szeretete

Dankó Mihály újságíró, egyik főszervező elmondta, hogy ez a tanya komoly múltat tudhat maga mögött. Igaz, nem teljesen tirpák bokor, mert az őseik nagy része Dankó volt és görögkatolikus vallású. 
– Szenzációs és példaértékű az az összetartozás, amellyel ez a település megáldott bennünket. Dankóbokor korábban Nyíregyházához tartott, azonban 1952-ben, amikor Nyírtelek önálló település lett, az újonnan létrejött községhez csatolták. Ez az itteniek életét nem befolyásolta. Igazi dolgos emberek voltak, földet műveltek, többen a vasútnál helyezkedtek el. A rátermettségüket mutatja, hogy volt, amikor tanácselnököt és országgyűlési képviselőt is településünkről választottak. Akkoriban mintegy 170 lakosa volt, mely mára jelentősen lecsökkent. Pedig lett villany, vezetékes gáz, kövesút… Mi itt születtünk, itt nőttünk fel. A közeli tanyákon jártunk iskolába, majd Nyíregyházára vonattal. Sokat segítettünk a szüleinknek a tsz-ben. S közben belénk vésődött a szülőföld szeretete, egymás tisztelete, megbecsülése. Akik elkerültek innen – nem számít milyen messze –, mindig visszavágynak és visszajárnak. Ahhoz, hogy ez a találkozó is létrejöjjön, összefogásra volt szükség. Köszönet a szervezőknek, a közreműködőknek, a támogatóknak és nem utolsó sorban, azoknak, akik eljöttek. S ha felvetődik a kérdés, a válaszunk: igen, jövőre is itt leszünk – tette hozzá a házigazda.  
A találkozót a nyírteleki Szent Anna Általános Iskola, valamint a nyírteleki Nyírfa Nyugdíjas Egyesület táncosainak műsora színesítette. A rendezvényen Mussó László, népi iparművész segítségével kulcstartót nyomtathattak maguknak a jelenlévők, S mivel a csikós életet nem lehet elég korán elkezdeni, Tóth Zétény iskolás „fiatalember” tartott karikásostor-használati bemutatót. A találkozó természetesen egy finom gulyás, csapolt sör és sütemények elfogyasztásával, illetve az estébe nyúló baráti beszélgetéssel zárult. 

Cselényi György