A ringben és a honvédségben is hazát szolgálja

Kovács Richárd tartalékos szakaszvezető, az MH vitéz Vattay Antal 2. Területvédelmi Ezred katonája az ötödik helyen végzett a párizsi olimpia ökölvívótornáján. A 27 éves sportoló tavasszal öltötte magára az egyenruhát, emellett történelem-testnevelés szakos tanár, akinek szívügye a hátrányos helyzetű fiatalok támogatása – tájékoztatta lapunkat a területvédelmi ezred.

Kovács Richárd arról számolt be, már egészen fiatalon, 6–7 éves magával ragadta az ökölvívás világa, pályáját a máriapócsi edzőteremben kezdte, majd néhány év múlva Nyíregyházára került, Nagy Lajos edzőhöz.

Rögös volt az út az olimpiáig

– Az elmúlt 20 év alatt számos eredményt értem el ebben a sportágban, amire nagyon büszke vagyok. A sokszoros magyar bajnoki cím mellett az egyetemi világbajnokságon ezüstérmet szereztem. Az Európa-bajnokságon 2022-ben, 2023-ban az Európa-játékokon és a az idei Európa-bajnokságon is bronzérmes lettem. Emellett több nemzetközi tornáról is vannak aranyérmeim – mutatta be eredményeit az „egyenruhás olimpikon”, majd arról is mesélt, hogyan készült fel a párizsi olimpiára.

– Ez egy nagyon hosszú, rögös és sok lemondással járó út volt. A kvalifikációs időszak után, januártól kezdődött meg az intenzív felkészülés, napi két–három edzéssel. A munkahelyemet erre az időre ott kellett hagynom, csak a felkészülésre akartam koncentrálni, hiszen kisgyerekkorom óta az volt az álmom, hogy kijussak az olimpiára, és ott jól szerepeljek. Van egy kétéves kisfiam, és nem volt könnyű, hogy hosszú ideig nem láthattam. Azonban rengeteg élménnyel gazdagodtam, hiszen az olimpiai falunak olyan hangulata volt, amelyet nehéz szavakkal leírni. Olyan sportolókkal találkozhattam, akikre gyerekként felnéztem, és példaképnek tekintettem. A versenyszellem közös volt mindenkiben, azt éreztem, mindannyian egy célért vagyunk ott. Mialatt a ringbe vonultam, arra gondoltam, megvalósult az álmom. Ha visszagondolok rá, még mindig libabőrös leszek, hiszen egy egész nemzet szurkolt értem. Nyilván volt bennem valamennyi izgalom is. Sok versenyző szárnyal az edzéseken, éles helyzetben viszont leblokkol, de én az a típus vagyok, hogy amikor nagy a tét, jobban teljesítek – osztotta meg olimpiai élményeit Kovács Richárd, aki sajnálja, hogy nem sikerült éremmel hazatérnie az olimpiáról.

Büszkén tekint az ötödik helyre

– Nagyon maximalista vagyok, és minden versenyre úgy utazom ki, hogy meg szeretném nyerni. Most az olimpián is az volt a célom, hogy egy érmet hazahozzak a kisfiamnak. Úgy gondolom, mindent megtettem ennek érdekében, így csalódottság nincs bennem. Azt viszont sajnálom, hogy nem sikerült érmet szereznem, nem sokon múlott. A sorsolás alapján húszan voltunk a súlycsoportomban, közülük 18 versenyző többszörös olimpikon, világbajnok vagy Európa-bajnok volt, tehát a legjobbakkal versenyeztem. Utólag már büszkén tekintek az ötödik helyezésemre. A családom az elejétől kezdve támogatott, mindig mellettem álltak. Ha ők nem lettek volna, akkor nem biztos, hogy itt tartanék, ahol most vagyok. Nagyon örültek neki, hogy kijutottam az olimpiára, hiszen tudták, hogy ez az álmom – tette hozzá az ökölvívó, majd arról is beszélt, miért jelentkezett tartalékos katonának.

Ökölvívó és katona

– Egy nyíregyházi barátom ajánlotta ezt a lehetőséget, ő már régóta katona. Nagyon megörültem, amikor beszéltünk, mert mindig is érdekelt a honvédelem ügye. Úgy érzem, van párhuzam a katonai hivatás és a sport között. Amikor kimegyek egy versenyre, a hazámat, Magyarországot képviselem, és a honvédségnél is a haza az első – ezzel könnyen tudok azonosulni. Ezért is szerettem volna tartalékos katonai szolgálatot vállalni. Nagyon tetszik az a felfogásmód és csapatszellem, amelyet a honvédségnél tapasztaltam. Jó érzés egyenruhát viselni, büszke vagyok arra, hogy katonának mondhatom magam – emelte ki Kovács Richárd, aki amikor éppen nem egyenruhát vagy bokszkesztyűt visel, akkor hátrányos helyzetű gyermekeket tanít.

– Civil végzettségemet tekintve történelem-testnevelés szakos tanár vagyok, és nagyrészt hátrányos helyzetű diákokat tanítok. Én is ilyen családból jöttem. Látom ezeket a nehéz sorsú gyerekeket, és az a célom, hogy segítsek, akinek tudok. Ha egy-két fiatalt ki tudok emelni ebből a közegből az ökölvívás által, az már óriási eredmény, számomra igazi boldogság. Ez a sportág nem igényel nagy anyagi befektetést, drága felszerelést. Szorgalmasnak, kitartónak és alázatosnak kell lenni, és akkor biztosan meg lesz az eredménye. Más településekről is nagyon sok megkeresést kapok, és mindig szívesen segítek. Encsről például egy család keresett meg azzal, hogy kisfiuk régóta követi a pályafutásomat, nagyon szereti az ökölvívást, csak nincs lehetősége gyakorolni. Megleptem őt egy ajándék bokszzsákkal és egy pár kesztyűvel, nagyon örült a segítségemnek. Tudom, ha nincs motiváció és lehetőség, akkor nehéz kitörni – hívta fel a figyelmet az olimpikon, aki a jövőben a profi ökölvívó karrierjét szeretné építeni.

Ha lesz lehetőségem, 2028-ban ismételten ott szeretnék lenni az olimpián, Los Angelesben. A honvédségnél az alapkiképzésem szeptember elején kezdődik. Mindenképpen szeretném folytatni a tartalékos katonai szolgálatot, és aktívan részt venni a Magyar Honvédség életében.