35 éve történt a határnyitás

35 éve, 1989. szeptember 11-én nyílt meg az osztrák-magyar határ a nyugatra távozni szándékozó keletnémet állampolgárok előtt. Magyarország ezzel a szocialista tömb első olyan országa lett, amely megnyitotta nyugati határait, és lehetővé tette egy másik szocialista ország, a Német Demokratikus Köztársaság hazánkban tartózkodó állampolgárainak, hogy menekültként Nyugatra távozzanak.
A hidegháború egyik meghatározó jelképe, a Nyugat- és Kelet-Európát egymástól elválasztó „vasfüggöny”, amelynek fogalma Magyarországon az osztrák határhoz kapcsolódik. Az 1949-től kiépített, a nyugati határunkon lévő kétsoros szögesdrót kerítést aknazárral is kiegészítették, hogy meggátolják az illegális határátlépést. A korszak másik jelképe az 1961-ben épült berlini fal volt, amely a hidegháború alatt a kettéosztott Berlin, valamint Európa megosztottságának és az elnyomásnak az egyik fő szimbólumává vált.

A Berlinben élőket fizikailag is elválasztó fal felépítése után mégis Magyarország lett a német polgárok legnagyobb találkozóhelye, ugyanis nyaranta több százezer „nyugatnémet” és „keletnémet” érkezett a Balaton partjára, hogy a demokratikus berendezkedésű Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK) vagy éppen a szocialista táborhoz tartozó Német Demokratikus Köztársaságban (NDK) élő rokonával, barátjával találkozni tudjon – így volt ez 1989 nyarán is, amikor Magyarországon, Lengyelországban és a Szovjetunióban is addig nem tapasztalható pozitív események zajlottak.
A közép- és kelet-európai politikai változásokat jelezte, hogy 1989. május 2-án megkezdték a magyar-osztrák határon a műszaki határzár bontását, június 27-én pedig Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter átvágta a drótakadályokat, megszüntetve ezzel a 40 éve fennálló európai megosztottságot.
Ezalatt a kelet-német kormány a magyarországi, valamint a csehszlovák és lengyel utazásokat bizonyos korlátozásokkal ugyan, de engedélyezte. Ennek hatására az NSZK budapesti, varsói és prágai nagykövetségén több tízezer keletnémet kért menedékjogot, mert már nem kívántak visszatérni az NDK-ba. Nem sokkal ezután, 1989. augusztus 19-én Habsburg Ottó és Pozsgay Imre fővédnökségével „Páneurópai pikniket” rendeztek a Fertő-tó mellett és az ekkor történt ideiglenes határnyitást kihasználva több száz NDK-állampolgár jutott át Ausztriába. A rendezvényt követő napokban folytatódott az átszivárgás a határon, de mindez nem oldhatta meg a Magyarországon tartózkodó, és nyugatra távozni szándékozó sok ezer kelet-német állampolgár ügyét.

Ennek érdekében Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter az NSZK-ban tárgyalt Helmut Kohl német kancellárral. Kelet-Berlinben is próbáltak tárgyalni a kialakult helyzetről, de az NDK illetékeseivel folytatott megbeszélések nem jártak eredménnyel. A magyar kormány ezután döntött úgy, hogy ideiglenes jelleggel felfüggeszti az 1969-ben kötött magyar-keletnémet megállapodás vonatkozó pontjainak hatályát, és az NDK polgárait minden olyan államba kiengedik, amely engedélyezi be- vagy átutazásukat. 1989. szeptember 1-jén a magyar fél a keletnémet párt- és állami vezetőkkel is tudatta a döntést, majd szeptember 8-án hivatalosan is bejelentették a határnyitást, amely szeptember 11-én, éjfélkor lépett hatályba. Ezt követően, 1989. szeptember 11-13. között sok ezer NDK-állampolgár távozott Ausztrián át az akkori NSZK-ba. Az NDK, Csehszlovákia és Románia élesen tiltakozott – ráadásul a román hatóságok a román-magyar határon 1989. június 21-én megkezdték a szögesdrót kerítés építését, és a határsávban növekedett a román határőrök által lelőtt menekültek száma is. A nyugati sajtó azonban a magyar kormány döntését üdvözölte és ezt a szocialista blokk kezdődő bomlásának jeleként értékelte. A határnyitásnak köszönhetően november végéig több tízezer keletnémet hagyta el hazáját Magyarországon keresztül, az esemény pedig nagyban hozzájárult a berlini fal leomlásához és a két német állam egyesítésének megkezdéséhez. 
Dr. Holmár Zoltán történész