Az észak-macedóniai kríziskezelő központ magyar szemei voltak

A levegőben mindent beborító füst csípős, kesernyés illata érződött, amerre a szem ellátott, égett a hegyoldal, égre törő fáklyaként kaptak lángra a fenyőfák koronái, 170 hektárnyi területen pusztított a tűz (és ez csak egyetlen helyszín volt a hegyen). Ez fogadta a magyar kontingenst Észak-Macedóniában, ahová 46 szakember 13 járművel érkezett meg augusztus elsején, hogy segítsen a gigantikus méretű erdőtüzek megfékezésében, falvak és életek mentésében.

A füstfüggöny mögött minden parázslott

– A magyar tűzoltócsapat – beavatkozók, logisztikusok, drónpilóták és három egészségügyi szakember – emberfeletti munkát végzett a hét naposra tervezett, majd 11 napig tartó küldetés során – mondta hazaérkezve szerkesztőségünknek Vaskó László tűzoltó alezredes, s közben fotókat, videókat, hőkamerás felvételeket mutatott, hogy el tudjuk képzelni, mekkora területet érintett a tűz, az pedig csak a hőkamerás felvételeken látszik, hogy a füstfüggöny és lángok mögött minden vörösen parázslik, izzik. És a tűz előrébb jár, mint a füst... – Hiába látjuk azt a képen, hogy vannak a fák és bokrok között üresnek látszó területek, azt is száraz aljnövényzet borította, ami pillanatok alatt felégett és a lángok folytatták útjukat – magyarázza az alezredes, s hogy még inkább érzékeltesse a tűz hatalmát, arra a településre utal, ahová eredetileg indult volna a magyar tűzoltócsapat, azonban az még a kiérkezésük előtt a lángok martaléka lett. Szerencsére sikerült mindenkit időben kimenekíteni, így emberéletet nem követelt a tűz, a macedónok pedig tudták, csak nemzetközi összefogással kerekedhetnek felül a lángokon.

Csak pár órájuk volt elkészülni

– Magyarország július 31-én ajánlotta fel a segítséget, s amikor kiderült, kik alkotják majd a csapatot, pár óra volt arra, hogy minden szükséges eszközt összepakoljunk, s közben már azon járt az agyam, hogy mi lesz a feladatunk, mit hogyan tegyünk, hogy a legjobban segítsük a beavatkozók munkáját – mesélte a vármegyei katasztrófavédelmi igazgatóság informatikai osztályvezetője, aki nem ijed meg a feladatoktól, kihívásoktól. Tavaly a törökországi földrengés követően a Hunor hivatásos nehéz kutató-mentő szervezet tagjaként vett részt a túlélők felkutatására, a halottak romok alóli kiemelésére kiküldött csapat munkájában. A legfontosabb feladatot akkor is a mentőcsapat informatikai rendszerének biztosítása és üzemeltetése jelentette, hogy minden helyzetben tudjanak kommunikálni egymással, legyen hang- és adatkapcsolat. Ezen túl drónos felderítést is végeztek, a romokon optikai szálkamerákkal, hőkamerákkal, akusztikus mikrofonokkal keresték a legapróbb életjeleket, figyelték, hol érzékelnek a romok között emberi hangot, működő mobiltelefont. 

Védősávok, ellentüzek

„Nagyszerű, lesz drónos felderítésünk!” – örültek, és nyugodtak meg picit a magyar tűzoltócsapat tagjai, amikor meglátták Vaskó Lászlót és Halász Gábort, akik Észak-Macedóniában az infokommunikációs támogatást adták, s talán még ennél is fontosabb volt, a drónos felderítést.

– Ez elengedhetetlen része egy erdőtüzes beavatkozásnak. Két fő helyszínen nyújtottunk drónos támogatást, Breznica településen és a Jansen Nemzeti Parkban. Ortofotókat, aktuális helyzetképeket, koordinátákat rögzítettünk, nagyfelbontású hőtérképet is készítettünk a helyszínről. Ezeket az adatokat azonnal továbbítottuk a kríziskezelő központba, ahol ez alapján irányították a helyszínre a helikoptereket, később pedig a tűzoltó repülőgépeket – hangsúlyozza, s mint megtudjuk, ezek az adatok a tüzek helyzetéről és a terjedésük irányáról is pontos információkat adtak, ami a tűzoltók biztonságához is nélkülözhetetlen volt. A felderítéshez használt fejlett technika és a magas szintű szakmai tudás a macedónok elismerését is kivívta, a helyiek pedig tapsolva, integetve, lájk-jelet mutatva fejezték ki köszönetüket, amikor látták a mieinket. – A fiúk védősávokat alakítottak ki, ellentüzeket gyújtottak, folyamatosan jöttek az oltóhelikopterek, ezek pilótái ugyancsak a mi adataink alapján tudták, merre, hol kell a vizet kiengedni. Egy hegyoldalban voltunk, így komoly kihívás volt az oltóvíz pótlása, tavak, folyók, patakok helymeghatározásában is segítettek a felvételeink – sorolja Vaskó László: ők lettek az észak-macedóniai kríziskezelő központ magyar szemei. Persze voltak más kihívások is a terület kiterjedésén túl, így a nagy szintkülönbségek: volt, hogy 1200 méter magasan voltak a mieink. Az sem könnyítette meg a munkát, ahogy a változó és kiszámíthatatlan széljárásra is azonnal reagálni kellett. A magyar csapat megvédte a falut és megfékezte a tüzet.

Drónok a magasban

– A megszokottól magasabbra kellett repülnünk a drónnal, hogy átfogó képet kapjunk a kialakult helyzetről. Míg itthon – a jogszabályoknak megfelelve, nyílt kategóriában – 120 méter magasan repülhetünk, ott láttuk, hogy a terepviszonyok miatt 300-400 méternél is magasabbra kell repülni. A légijárművek miatt gyakran volt foglalt a légtér is, ami a mi repülési időnket korlátozta. Versenyt futottunk az idővel, gyorsan lerepültem a területet, majd Gábor, a technikusom ortofotóvá állította össze a rögzített fényképeket és térinformatikai rendszerbe illesztette, hogy gyors elemzés után továbbítani tudjuk a vezetésünknek, valamint a kríziskezelő központnak – tudtuk meg Vaskó Lászlótól, akinek az az élete és hivatása, hogy mások életét, anyagi javait mentse. Erre tett esküt, és azonnal indul, ahol szükség van rá és a társaira. A tűzoltó alezredes még nem pihente ki magát teljesen a hétfői hazaérkezés óta, ehhez kell még egy-két nap, hiszen ott keveset aludtak, bár a macedónok mindent megtettek a kényelmük érdekében. Ám ahol feladat, krízishelyzet van, ott nyugtalanabb az alvás, s azt hogy a tűz, a lángok maradandó emlékek, jól mutatja, hogy még az itthoni első álmaiban is felvillantak egy-egy pillanatra.