Az érzelmek legjobb kifejezőeszköze

Ahogy korábban beszámoltunk róla, a Nyíregyházi Arany János Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium Szabó Lőrinc Tagintézményének 111. születésnapi rendezvényén állítottak fel egy különleges magyar Guinness-rekordot. Összesen 201 zenész játszotta és énekelte egyszerre a Zöld erdőben de magos a juharfa népdalt a rekord kísérletben. 

A kísérlet főszervezője Tirpák Ferenc nagy örömmel mesélte el, hogy hogyan született meg az ötlet, generációkat kötött össze ez a felejthetetlen és felhőtlen pillanatokat adó rendezvény, és arról is beszámolt, hogy három éve kezdődött a népzeneoktatás a Sóstó-hegyi iskolában, a citerát mint hangszert is akkor vitték oda. Ahogy elkezdődött ennek a különleges hangszernek az oktatása, a gyerekek nyitott szívvel, mosolygós arccal fogadták, szomjazták a tudást.

– A diákok érezték, hogy szenvedélyesen szeretjük, amit csinálunk, részletezte lelkesen a népzenetanár, és elmesélte, hogy megalapították a Pereputty nevű citerazenekart, és innentől kezdve létjogosultsága és bázisa volt a népzenének Sóstó-hegyen. – Az értékteremtés, hagyományőrzés és ami nagyon-nagyon fontos, közösségépítés is a célunk volt – folytatta Tirpák Ferenc. – A citera különleges hangszer, ami a közösségépítéssel is kéz a kézben jár. Egy nagyon egyszerűen elérhető, könnyen vállra vehető népi hangszer. A falvakban, a néphagyományban mindenhol fellelhető volt. A falusi társadalom, a parasztság a különféle citeráknak a hangjára énekelt, mellé táncolt vasárnapokon, ünnepnapokon, közösségi alkalmakon. Nagyon könnyen elérhető és különleges hangszerként áll most is számunkra.

Kezdeti sikerek 

– A gyerekek nagyon kedvelik, mert az első pengetés után hamar el lehet jutni az első dallamokig. És ahogy eljutunk az első dallamokig, ketten, hárman, négyen, öten, tízen és sokan összeállunk, valami csodálatos élmény keletkezik ebből, főleg, amikor a pengetés mellé éneklünk is. Ebben a nagyon felgyorsult digitális világban szükségünk van ilyen közösségi élményekre, amelyeket a népzene okoz, és a fiataloknak is át kell tudnunk adni – részletezte Tirpák Ferenc, és kifejtette: a népzeneoktatás egyik legfontosabb eleme, hogy mennyire lelkes és temperamentumos pedagógusok nyúlnak a szakmához. 

– Bármit tanítunk a gyermeknek, ha mögötte egy szenvedélyes, szeretetteljes pedagógus áll, a gyerek mindent elfogad. Egyik kedves tanáromtól tanultam meg, hogy ha én szeretettel viszem a szakmát a gyermek elé, akkor rajongással fog a népzene iránt érdeklődni. A digitális világ sajnos befolyásolja ezt is ma már, az ember érzelmi életét is beszűkíti. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy a népzenét elvigyük a gyerekeinkhez. Hiszen régen a falusi társadalom azért használta a népzenét, mert megvédte őket az élet viharaiban. Ma fantasztikus házakban lakunk, jól záródó ablakok védenek meg a természet csapásaitól, azonban az érzelmi viharok ellen nem vagyunk védettek – részletezte a zenetanár, aki úgy gondolja, hogy a népzene, a népművészet az egyetlen olyan pont az életünkben, ahol örömünket, bánatunkat, nehézséget, a szerelmet ki tudjuk fejezni. Meg kell tanítani a gyerekeket, hogy a zenén keresztül az érzelmeiket kifejezzék, ebben van nagy jelentősége a népzenének, és ezért kell minél nagyobb teret biztosítani annak, hogy oktassák. Ha mögötte egy szeretetteljes pedagógus áll, a népzene lesz a gyermeknek a mindene.

A zene szeretete

Megtudtuk azt is, hogy nem lehet elég korán kezdeni a zeneoktatást, természetesen ez is egyénfüggő, de hatéves korban már biztos, hogy gyermekjátékdalokkal, énekléssel a hangszer szeretetét meg lehet ismertetni a gyerekekkel. 

– A citera jó eséllyel egy élethosszig tartó szerelem, hiszen ha szünet is lesz benne, vagy a kamaszkorban akár egy kicsit a fiatal abbahagyja a hangszertanulást, később mindig-mindig visszatér. A vágyat ha elültetjük bennük, mindig újra elő fog jönni – részletezte a népzenetanár, és megjegyezte, hogy a zene feszültségoldó, amellyel foglalkozik a pszichológia is. Nagyon nagy léptékben és nagyon nagy befolyással bír az emberi szervezetre a fiataloknál is, még akkor is, ha bezárkózik. Azonban ha a kamasz előveszi a hangszerét, pillanatok alatt tud a lélek oldódni és nyílni. Személyiség formáló erővel is bír a zenélés, folyamatosan nyílik a lelke a gyermeknek, és a közösségi lét felé is fogékonyabb lesz. Tehát közösségteremtő is a zene és a  zeneoktatás már kis kortól kezdve.

Lélekformáló

– Különösen igaz ez a népi hangszerekre, így a citerára is. Bármikor össze tudnak a gyerekek állni, és a hangszer egyszerűségénél fogva bármikor le tudnak egymás mellé tenni néhány citerát és jó hangulatban észre sem veszik, de egymásra figyelnek. Fontos a koncentráció, hogy egyformán pengessük, azonos tempóban énekeljünk. Mindeközben barátságok szövődnek, akár élethosszig tartó barátságok a népzene által – fejtette ki Tirpák Ferenc, és a tanárok felelősségéről beszélt. Amikor elkezd népzenét oktatni egy pedagógus, el kell határoznia magában, hogy egy életérzést ad a diáknak, egyfajta életre való nevelést fog adni, és ennek érezni kell a felelősségét. A tanár személyisége nagy hatással lesz a gyerekre a jövőben. Ez már eldől az első néhány órán. Olyan energiákat, olyan tudást, olyan lelki morális tartalmakat kell adni a gyereknek, hogy talpraesett módon a mai változó világban el tudjon igazodni, ösvényt tudjon magának vágni. Ébren kell tartani a lelkesedést, mert vannak hullámvölgyek bármelyik tantárgy tanulásában.

– Ha látja rajtam a gyerek, hogy nagyon-nagyon szeretem azt amit csinálok, és hogy örömmel végzem, akkor ő is szeretni fogja, ragad ez a fajta lelkesedés. De ugyanúgy a gyerekek buzgósága is ki tudja billenteni a rossz passzból a pedagógust. Örömteli pillanat volt, amikor például rosszkedvűen mentem be egy órára, persze próbáltam palástolni, és a gyermek örvendeztetett meg azzal, hogy saját magától megtanult egy dalt, és azt láttam, hogy nem veszi le a kezét a hangszerről. A hangszer szeretete annyira ott volt és előtérben volt nála, hogy engem inspirált és változtatta meg a belső érzelemvilágomat. Sőt, az a fajta ragaszkodás is hihetetlen, hogy mindenek fölé helyezik a népi hangszertanulást, mert már annyira egy összekovácsolódott közösség és szeretetteljes kapcsolat van köztük, hogy ki nem hagynának egy citeraórát – mesélte a tapasztalatait Tirpák Ferenc, és hozzátette: ezek annyira fix pontok és nagyon lelkesítő pillanatok egy tanár számára, hiszen leginkább ezért dolgoznak.