A népszámlálás az alapja a tervezésnek

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a népszámlálás elsődleges célja nem a népességszám megállapítása (mert arra kiváló a népesség-nyilvántartás), hanem annak a sok demográfiai, gazdasági, társadalmi, területi, tervezési, környezeti stb. igénynek a kielégítése, amit csak a tízévenként megtartott népszámlálás tud teljesíteni. A népszámlálás kiemelkedő előnye, hogy az ország teljes területét reprezentálja a legkisebb földrajzi egységig. Információt ad egyebek között a népesség földrajzi megoszlásáról, a termékenységi, a halandósági, a migrációs és a házasságkötési folyamatokról, a munkaerőpiacról, az ingázásról, és megismerhetőek a népesség etnikai és vallási csoportjai is. A népszámlálás az alapja a jövő megtervezésének is. 

Agglomerációs térségek 

A területi folyamatok egyik jellegzetessége, hogy a nagyvárosok körül agglomerációk, agglomerálódó térségek és nagyvárosi telepegyüttesek jönnek létre. Az agglomeráció olyan térség, ahol a környezetéből minden szempontból kiemelkedő nagyvárost a szomszédságában elhelyezkedő településekkel az élet minden területén igen szoros kapcsolat köti össze (munkahelyi-lakóhelyi, vállalkozási-gazdasági, kereskedelmi-piaci, oktatási, művelődési, egészségügyi, szolgáltatási stb.). Az intenzív lakásépítések miatt a települések közötti távolság egyre csökken, szinte összeépülnek. A központi városból a népesség egy része kitelepül a környező településekre, a zöldövezetbe. Agglomerálódó térségnek azokat a településeket nevezzük, ahol e folyamatok már jól felismerhetők, de még messze nem tekinthetők befejezettnek. Településegyüttesek azok, ahol az anyaváros és a szomszédos települések már erős kohézióban élnek, ám még nem értek el az agglomerálódó térség, főleg nem az agglomeráció szintjére. 
A Területi Statisztika új számában a főszerkesztő Tóth Géza e térségek kijelölésére a korábbi évek (2003., 2014. évi) lehatárolási módszerét fogadta el (lakónépesség-változás, épített lakások aránya, egy lakosra jutó személyijövedelemadó-alapot képező jövedelem, ingázók aránya, foglalkoztatotti ráta, vándorlási különbözet). Néhány idejétmúlt mutatót kihagyott (pl. az ezer lakosra jutó személygépkocsik száma), de bővített egy újjal: érettségivel és felsőfokú oklevéllel rendelkezők aránya. 
A számítások alapján négy (budapesti, győri, miskolci és pécsi) agglomerációt határolt el, rendre 115, 78, 41 és 49 településsel. Agglomerálódó térségek alakultak ki a Balaton, Eger, Szombathely és Zalaegerszeg körül. Továbbá 17 nagyvárosi településegyüttes határozható meg, köztük a nyíregyházi és a debreceni. Vármegyeszékhelyünk nagy vonzást gyakorol Apagyra, Kemecsére, Kótajra, Napkorra, Nyírpazonyra, Nyírtelekre, Nyírturára, Sényőre, Tiszatelekre és Vasmegyerre. Tiszatelek szerepeltetése meglepetésként hat, mivel onnan Nagyhalászon keresztül érhető el a vármegyeszékhely, ami nem része a településegyüttesnek. Ennek valószínűleg az az oka, hogy nem felel meg annak a szigorú követelménynek, hogy a központi városba ingázók aránya érje el a lakónépesség 30 százalékát. 

Budapest a legvonzóbb 

A népszámlálási adatok szerint az elmúlt két évtizedben jelentősen nőtt az ingázók száma (országosan 2001-hez viszonyítva megkétszereződött, Nyíregyházán ugyanezen idő alatt 2,2-szeresére emelkedett). A munkahelyre ingázók száma 2022-ben országosan meghaladta az 1,8 millió főt, az összes foglalkoztatott 38,3%-a. Három városunkban (Szekszárd, Veszprém, Székesfehérvár) kiemelkedő az ingázók aránya a helyben lakó és helyben dolgozó foglalkoztatottak alapján. Mindhármuknál az arány meghaladja a 100 százalékot. Nyíregyháza esetében ez 57 százalék, ami Miskolcon nagyobb, Debrecenben kisebb arányú. Vármegyeszékhelyünkre 2022-ben 27 ezren ingáztak, ami éppen Szeged értékével egyezik meg. A legnagyobb tömeget Budapest vonzza (399 ezer fő), így nappali népessége bőven meghaladja a 2 millió főt. A vidéki városok közül Győr foglalkoztatja (47 ezer) a legtöbb vidékről bejárót, majd Székesfehérvár (43 ezer) és Debrecen (41 ezer fő) következik. Miskolcnak (38 ezer) és Pécsnek (28 ezer fő) is több bejárója van, mint Nyíregyházának. 

Ingázási célterületek 

E sorok írója az 1980-as évek közepén a Kelet-Magyarországban megjelent írásának a Mátészalka a „legvonzóbb” város címet adta, mert az 1980-as népszámlálás szerint az egész országban ott volt (a korábbi sikeres ipartelepítési program eredményeként) a beingázók aránya a legmagasabb, a helyben lakó és helyben dolgozó foglalkoztatottakhoz viszonyítva. Több mint másfélszer több bejárója volt a városnak, mint ahányan mátészalkai otthonukból indultak munkahelyükre a városlakók. Mátészalka ma is ingázási célterület, Paks, Szentes, Kiskunhalas, Orosháza, Keszthely mérhető e téren hozzá. 

Környezetvédői vélemény 

A települések ingázási átlagtávolsága Nyíregyháza esetében 24 km, ami 3 km-rel kisebb, mint az országos átlag. A központok munkaerőigényét már a közelebbi települések nem tudják kielégíteni, ezért szükség van távolabb fekvő községek munkaerő-állományára is. A napi 45 perc oda és ugyanennyi vissza ingázási idő még társadalmilag elfogadottnak tekinthető, de az ettől hosszabb napi utazások már megterhelést jelentenek az egészséges ember számára is. A környezetvédők szerint pedig arra kellene törekedni a környezeti terhelés csökkentése érdekében, hogy lehetőleg minél többen lakóhelyükön vagy annak legszűkebb környezetében dolgozzanak. 
Az agglomerációk és a településegyüttesek az ország gazdasági erejének igen nagy arányát teszik ki. Számítások szerint e térségek hazánk területének 24 százalékát jelentik, miközben itt él a népesség 59 százaléka, de az előállított javak és szolgáltatások mennyisége az ország gazdasági teljesítményének 74 százalékát adják. 
Prof. Hajnal Béla, 
a közgazdaság-tudomány kandidátusa