Holokauszt: A tanúk tanúi folytatják az emlékezést

A holokauszt fogalmát már az ókorban is ismerték, azonban a II. világháborúhoz kötődően lett világszerte ismert kifejezés. A magyarul teljesen elégő áldozatot jelentő szó elválaszthatatlan az 1944-es tragikus eseményektől . Mint ismert, 1944 áprilisában Magyarországon is megkezdődött a zsidók gettóba zárása, majd ezekről a kényszerlakhelyekről az őket elpusztító, megsemmisítő halálgyárakba szállították a hatágú csillag viselésére kötelezett embereket. Pénteken Nyíregyházán két megemlékezésen is a fájó múltat idézték fel a Holokauszt 80 emlékév keretében.

Holokauszt és a Szilárd család

Először a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolánál, a Bethlen Gábor utca és a Síp utca sarkánál idézték fel az áldozatok emlékét, ahol a Szilárd család három tagjának a botlatóköve is található. Kocsis Fülöp érsek-metropolita és dr. Frölich Róbert országos főrabbi felavatta azt a márványtáblát, ami a főiskola területén és annak környékén egykor élt zsidó családoknak állít emléket.

– Azáltal, hogy zsidó testvéreinkkel együtt imádkozunk, egyszersmind nemcsak az emlékezés helye, hanem az Istenre emlékeztetés helyévé is vált. Amikor itt elmegyünk és fejet hajtunk, esetleg keresztet vetünk, az Istenre emlékezünk. Így gyógyul az emlékezet, így gyógyul a társadalom, így gyógyul az életünk . Egy lépést tettünk a gyógyulás felé. Az Istennek adjunk hálát, hogy ma itt ezt közösen megtehetjük – mondta az emlékmű megáldása után Kocsis Fülöp érsek-metropolita.

A legfontosabb üzenet a hiány

Elmondta gondolatait dr. Frölich Róbert országos főrabbi is.

– A tábla a magyar társadalmat juttatja az eszembe. Ez a tábla 2024 Magyarországa. Egy egész, amiben van egy sebhely, egy hiány, egy űr, s a két széle nem illeszkedik össze. Soha nem lesz ebből egy teljes egész. A tábla egyik fele héber-magyar szöveg, a másik fele Dávid-csillagos gyertyatartó. Annyi szimbólum van ebben a táblában, hogy öt percben fel sem lehet sorolni. A legfontosabb üzenete, ami nincs. A hiány, az űr. A XX. század elején a magyar társadalmon elkezdtek sebeket ejteni. Elkezdték 1920-ban, s ezek a sebek összeálltak egy nagy sérüléssé 1944-re, 1945-re: meggyilkotak 600 ezer magyar zsidót. Ők ez a rés. S nemcsak azért nem gyógyul be sohasem ez a mély seb, mert nem lehet őket feltámasztani, de azért sem, mert születtek volna gyermekeik, unokáik – jelentette ki többek között a főrabbi.

Sohasem szabad elfelejteni

Részt vett a rendezvényen dr. Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere is.

– Ahogy azt Babits Mihály megfogalmazta az emberi öntudat alapja az emlékezet, a nemzeti öntudaté a történelmi emlékezet. Most egy újabb nyomot, egy újabb emléket hagyunk gyermekeinknek, unokáinknak, és az őket követőknek is. Ez az emléktábla örök mementója lesz annak a tragédiának, ami generációk életét tette tönkre, és családok százezreit szakított szét. A holokauszt a történelem egyik legsötétebb fejezete, amit sohasem szabad elfelejteni – fogalmazott többek között a vármegyeszékhely vezetője. A rendezvényen imát énekelt Fekete László főkántor, majd ezt követően a megemlékezés részeként a Görögkatolikus Múzeumban megnyílt a Csillag a házon, csillag a kabáton című vándorkiállítás, továbbá előadás hangzott el Botlatókő, emléktábla és ami mögötte van címmel.

A megemlékezés a Holokauszt-emlékműnél folytatódott a Bernstein Béla téren a nyíregyházi önkormányzat és a Nyíregyházi Zsidó Hitközség szervezésében.

A veszteség mindannyiunké

– Pontosan 80 évvel ezelőtt Nyíregyházán is megszaporodtak a zsidóellenes intézkedések. Előbb a sárga csillag viselésére kötelezték őket, majd felállították a gettókat, végül megkezdődött a zsidók deportálása. Mintegy ötezer zsidót szállítottak a vonatok a koncentrációs táborokba – idézte fel a múltat dr. Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere a holokauszt nyíregyházi és környéki áldozatainak tiszteletére szervezett megemlékező ünnepségen. A polgármester arra is kitért, a veszteség mindannyiunké, hiszen a hazai zsidóságot ért gyötrelmeket az egész nemzet hordozza.

Tátongó űr maradt utánuk

– A téren felállított emlékmű hivatott jelezni azt az űrt, ami a sok ezer ártatlan halála után maradt. A mi feladatunk emlékezni azokra, akiknek halála hiábavaló volt, és hogy ez az ártó szándék ne ismétlődhessen meg, ne adjunk teret a gyűlöletnek. Közös felelősségünk a fiatalokat a múlt tanulságaira tanítani, és fejet hajtani az áldozatok előtt – hívta fel a figyelmet dr. Kovács Ferenc, majd arról is beszélt, a vármegyeszékhelyen egy nagyszabású rendezvénysorozattal kapcsolódtak a Holokauszt 80 emlékévhez.

A megemlékezésen jelen volt dr. Fónagy János miniszterhelyettes, az Országgyűlés Magyar-Izraeli Baráti Csoportjának elnöke és dr. Frölich Róbert országos főrabbi is.

A miniszterhelyettes arról beszélt, Magyarország alaptörvénye az alapvető emberi jogokat mindenkinek garantálja mindenféle megkülönböztetés nélkül.

– A kormány határozottan lép fel az olyan törekvésekkel szemben, amelyek veszélyeztetik mindezt, és fellép a gyűlölet-motiválta bűncselekményekkel szemben. Erre azért is van nagy szükség, mert ha másképp teszünk, a szélsőséges ideológiák újra és újra megerősödnek. Minden ember élete egyszeri és megismételhetetlen. A veszteséget nem úgy érthetjük meg igazán, ha a számokról beszélünk, ugyanis valakinek az elvesztése a hozzátartozóknak a mindenség elveszítését jelenti – hangsúlyozta a miniszterhelyettes.

Mások döntöttek a sorsukról

– Gyakran hallom a kérdést, miért kell ennyit emlékezni a holokausztra? Amikor még időben közelebb volt hozzánk 1944., talán könnyebb volt a válasz. Azonban ne felejtsük el, hogy manapság nehéz erre felelni. A mai fiatalok olyan világban élhetnek, amiben akkor találkozhatnak a barátaikkal, amikor akarnak, azt tanulhatnak, amit csak szeretnének, és bárhová mehetnek. Azonban képzeljünk el egy olyan világot, ahol csak akkor láthatjuk barátainkat, amikor éppen nem szólnak a szirénák, amiben egy fiatal nem tanulhat, és mások mondják neki, hová mehet – ezt már dr. Frölich Róbert mondta el a jelenlévőknek. Mint mondta, a szülei is átélték a holokauszt borzalmait, tőlük tudja, mi történt 80 éve.

– A tanúktól hallottuk a történeteket. Mi pedig a tanúk tanúi vagyunk, akik elmesélhetik a jövő generációinak, milyen szörnyűségek történtek. Ők pedig elmondhatják másoknak, mi a valóság, hiszen a tanúk tanúitól hallották.

Az ünnepi gondolatok után a résztvevők elhelyezték a tisztelet virágait és zsidó szokás szerint az emlékezés kavicsait.