Erős középosztállyal a fenntartható jóllétért

„A globalizáció legnagyobb vesztese a nyugati középosztály. Ez pedig szoros összefüggésben van napjaink legjelentősebb kihívásaival: a demográfiai krízissel, az identitásválsággal, az egymás iránti bizalom elvesztésével.” A fenti folyamatok megállításához erős középosztályra van szükség. Magyarországon ez sikerült, 2011 és 2021 között kétmillióval bővült a középosztály. Miért fontos a társadalom szerkezetében ennek a rétegnek a támogatása? – tette fel a kérdést dr. György László A középosztály forradalma - meritokratikus stratégia a 21. századra című könyvének bemutatóján néhány nappal ezelőtt a Nyíregyházi Egyetemen.

Mielőtt a közgazdász, szakpolitikus, kormánybiztos a kötet részletes elemzésébe kezdett, tisztázta a könyvében szereplő alapfogalmakat. Egészen Arisztotelész gondolatáig ment vissza, mely szerint: azok a demokráciák működnek jól, amelyek a széles középosztályra építenek. Ennek a rétegnek ugyanis van vesztenivalója, mert már elért valamit, döntéseit a saját és közössége érdekében felelősségteljesen hozza meg. Ahol erős a középosztály, ott a szélsőségek nem nyerhetnek teret. Az arisztotelészi gondolatot továbbvíve az önmagáért tenni akaró, az érdemei, szorgalma és tudása alapján előrébb jutó állampolgárok a fejlődés záloga. Azokban az államokban, ahol az egyénben rejlő cselekvőképességet felismerik, elindulhatnak egy fenntartható jóllét felé.

Ezekkel a gondolatokkal a meritokrácia fogalmába is bevezette a hallgatóságot, ugyanis meritokratikus az a társadalmi forma, amelyben az egyén társadalmi pozíciója nem a származásától, hanem a tehetségétől, a teljesítményétől és érdemeitől függ.

A számokon túl egy életérzés is

– Én közgazdász vagyok, ezért a számok nyelvén szeretek beszélni, ahogyan a Makronóm Intézetben a kollégáim - akikkel együtt dolgoztunk ezen a könyvön - is közgazdászok, s egzakt, kézzelfogható definíciót is adtunk arra, ki számít ma középosztálybelinek, hiszen rögtön ez a kérdés merül fel, forgatva a kötetet. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization) szerint, aki az átlagbér 60 százalékánál többet, de az átlagbér kétszeresénél kevesebbet keres, középosztálybelinek számít jövedelmi alapon. De ez még nem elegendő a középosztálybeliség definíciójához, az Eurostat ezen felül megvizsgál 13 kritériumot, melyből az 5 legfontosabb: a stabil jövedelem, a biztos lakhatás, a megfelelő vagyoni helyzet, hogy rendesen fizetni tudja a rezsijét az állampolgár, a jelzáloghitelét, van autója, van internetkapcsolata, és esetleges vagy rendkívüli kiadásait is fedezni képes. Ugyancsak ide tartozik a szellemi és kulturális lehetőségekhez való hozzáférés, merthogy az emberben felébred a lelki és szellemi fejlődés iránti vágy: elmegy moziba, színházba, koncertre, sporteseményre, múzeumba, könyveket olvas. Tehát, ha mindezekre költeni tud, a középosztálybeliekhez sorolható.

Az adatok tükrében azt állítjuk, hogy Magyarországon 34,9 százalékról 54,6 százalékra bővült a középosztály 2011 és 2021 között, de hogy ne csak a száraz tényeket nézzük, a szociológusok szerint a középosztálybeliség egy életérzés is, egy életmód. Éppen ezért előfordul, hogy szubjektív megítélés alapján a kicsit alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők is szeretnek a középosztályhoz tartozni. S hogy mennyire széles ez a skála a világon mindenütt? Példaként David Beckham-et szoktam emlegetni, aki ismert sportoló, sikeres ember, aki valamilyen módon megtartotta a középosztálybeliekre jellemző életmódot is: méhészkedik, rend- és tisztaságmániás, futballcsapatot szervez, felépítette a saját életét, tesz a közösségéért, így ő is pontosan beleillik az arisztotelészi definícióba – hozott egy példát az előadó, akinek könyve számokon, széles spektrumú kutatásokon alapszik, de a humor nem hiányzott az előadásából.

Dr. György László kitért a nyugati és keleti országok példáira is, amikor arról beszélt, fontos-e egyes államoknak, hogy megerősítsék a középosztályukat avagy elnézik a szegények és az ultra gazdagok „harcát”?

Harmonikus növekedési index

– Az amerikai elméleti közgazdászoknak az a válaszuk a gazdagok és a nagyon szegények közötti mély szakadékra, hogy valamennyit elvesznek a gazdagoktól, s adnak belőle a szegényeknek. De ez megoldás? Mi éltünk a kommunizmusban, mi ide nem szeretnénk visszamenni, ezért azt mondjuk, hogy vegyünk el a spekulánsoktól vagy azoktól a közgazdasági terminológiával élve járadékvadászoktól, akik nem azért tesznek szert sok pénzre, mert valamit jól csinálnak, hanem azért, mert megváltoztatták maguk körül a piacot, vagy megváltoztak a viszonyok egy adott piacon, gazdasági téren. Például az olajtársaságok az orosz-ukrán háború hatására soha nem látott nyereségre tettek szert, s számtalan más példát is látunk: elég a globális cégek be nem fizetett adóira gondolni… A magyar kontextushoz illeszkedő gazdaság -és társadalompolitika attól sajátosan meritokratikus, hogy a hiperglobalizáció során kialakuló igazságtalan jövedelmi egyenlőtlenségekre a már említett járadékvadászoktól csoportosít át forrásokat az állam, lehetőséget nyújtva a magáért tenni akaró középosztálynak. Például azzal, hogy a boltokban SZÉP kártyával lehetett vásárolni, egyszerre támogattuk a családokat és a kiskereskedelmi láncokat. A magyar modell a különadókból, az államadósság kamatterheinek csökkentéséből, a gazdaság fehérítéséből, a foglalkoztatás bővítéséből képződő többletet a dolgozó, gyermeket nevelő és vállalkozó családoknak csoportosítja át. Ez körülbelül a GDP 5 százalékát jelenti, évi 4000 milliárd forintot, ami egy igen jelentős összeg, amivel Magyarországon az állam 2 millió embert segített és emelt be a középosztályba tíz év alatt – mondta a közgazdász, kormánybiztos. Már csak az a kérdés maradt hátra, amit könyve harmadik fejezetében taglal a szerző: hogyan mérhető a középosztály erősödésén keresztül egy ország gazdasági jólléte? Hogy reális képet kapjunk erről, szakítani kell a GDP-alapú számításokkal, s egy úgynevezett harmonikus növekedési indexet ( HNI) kell alapul venni, amely hat pilléren nyugszik, s magában foglalja többek között a gazdasági fejlettséget, a tudás- és munkaalapú társadalmat, úgy a demográfiai, mint a környezeti fenntarthatóságot.