Olajkályhán száradt a csizma

Ez történt 25 éve

Negyedszázaddal ezelőtt, 1999. február 10-én annyi hó esett, hogy szinte megbénult a megye.

– Soha nem fogom elfelejteni azokat a napokat! – mondta lapunknak Erdei Ferencné, aki 1999-ben Rozsrétbokorban lakott, és az egyik Tüzépnél dolgozott a Debreceni úton.

Gyaloglás a hatalmas hóban 

– Délutánra már nagyon sok hó leesett, a főnököm pedig ideadta a fizetésünket, és azt mondta, a szemben lévő kis boltban vásároljunk be, majd felajánlotta, hogy a terepjárójával hazavisz. De egy idő után már nem tudott továbbmenni, így az utolsó 800 méteren gyalogolnom kellett. Cipeltem a két hatalmas szatyromat, amiket fel kellett emelnem, hogy ne érjenek bele a hóba, a máskor tízperces utat pedig több mint háromnegyed óra alatt tettem meg. Mivel a tüzépen szenet és fát is árultunk, sok volt a vevő, így muszáj volt bemennem dolgozni, és amíg nem állt helyre a tömegközlekedés, a buszmegállóig kellett reggelente eljutnom, ott vett fel a főnököm – ez legalább másfél kilométer volt. 

– A csizmámat és a nadrágomat a pénztárban lévő olajkályhán szárítottam, hogy amikor délután hazaindulok, ne legyen csuromvizes – mesélte Erdei Ferencné, akinek a fia is kivette a részét a munkákból. – Fogytán volt otthon a szén, és ahhoz, hogy az IFA be tudjon jönni a házunkhoz, száz méter hosszan el kellett takarítani az útról a legalább 70-80 centiméteres havat. Szegény, majdnem egy hétig csak ezt csinálta, de végül sikerült járhatóvá tenni az utat – idézte vissza az eseményeket.