A falu közepén akadt el a nagy hóban a kisvonat

A Tisza-parti községbe normál körülmények között több irányból is be lehet jutni – 1999 februárjában azonban extrémek voltak a körülmények. Gávavencsellő felől háromméteres volt a hótorlasz, ott egy busz belecsúszott az árokba, csak a teteje látszott ki. Buj és Kótaj felől is hatalmasra hízott a hó, ahogy Ibrány és Paszab irányába sem lehetett közlekedni, ami azt jelentette: Tiszabercelt elzárta a hó a külvilágtól.

A töltésen indultak kenyérért 

A falu lakói 10-én 60–70 centiméteres hóra ébredtek, s ahogy mindenki, Hajnal András polgármester is lapátolással kezdte a napot. Lapunknak most elmesélte: korán volt még, fél hét körül, amikor egy idős néni kiabált neki: „Polgármester úr, szabadítsanak ki, nem tudok kijönni a házból!” Nevetve válaszoltam neki, hogy ha idáig el tudott jutni, hogy ezt elmondja, nem lehet olyan nagy a gond – emlékezett vissza a negyedszázaddal ezelőtti reggelre Tiszabercel korábbi vezetője. 

– A háziorvos a községben lakott, el tudta látni a betegeket, ketten viszont vesekezelésre szorultak, őket katonai helikopterrel vitték kórházba – a gép a falu szélén lévő szántón tudott csak leszállni. A boltból gyorsan elfogytak az alapvető élelmiszerek, ezért a töltésen traktorral indultunk el Gávavencsellőre, hogy a gyárból hozzunk kenyeret, majd később helikopterről érkezett az utánpótlás. A kisvonat a falu közepén állt meg, a sínről a havat Kamazokkal és egy rakodógéppel hordtuk el a vásártérre. A közmunkásokkal végigjártuk a községet, az idős, beteg emberek portáján eltakarítottuk a havat, s vittünk be nekik tűzifát. Mindenki elfogadta a helyzetet, és szerencsére senkinek sem esett baja – mesélte el az 1999-es emlékeit Hajnal András, és hozzátette: négy nap elteltével először Ibrány felé nyílt meg az út. 

Fotók: Olvasónktól