Derűt visznek a fogyatékkal élők közösségébe

Vannak olyan élethelyzetek, amikor egy szempillantás alatt felismeri az ember, hogy sok mindenért hálásnak kell lenni, legfőképp azért, hogy egészségesen született. A társadalomban pedig mindannyiunknak empátiát kell éreznünk azok iránt, akik fogyatékkal élnek és a többség támogatására szorulnak. Ezt éreztük szerda délelőtt, amikor beléptünk a Szent Kamill Rehabilitációs Központ Tallér utcai épületébe, ahol Erdélyből érkezett önkéntesek segítették a fogyatékkal élő ellátottak szokásos délelőtti készségfejlesztő foglalkozását. A fiatalok vidámságot, életkedvet vittek az ellátottak közé, sokukat a közös nyári táborokból már jól ismertek a vendégek.

A rehabilitációs központ az idén ünnepli fennállásának 18. évfordulóját, a születésnapot egy korábbi időpontban már megünnepelték, most azért hívták a sajtót, mert egy egészen új programot indítottak el; önkéntes hetet szerveztek csíkszentdomokosi gimnazisták részvételével. Hét fiatal vállalta, hogy Nyíregyházán tölti az őszi szünidejét, s hétfőtől péntekig részt vesznek a fogyatékkal élő felnőttek ellátásában.

Ne a klasszikus önkéntes munkára gondoljunk! A fiatalok arra törekedtek, hogy értékes programokat hozzanak magukkal és sok-sok szeretetet, mert mind mondják, az otthon lakóinak legfőképp erre van szükségük.

– Jelenleg tizenhárom bentlakásos helyünk van, a nappali ellátásban 25 embert bír el az intézmény, ezen felül támogatószolgálatot is működtetünk. Minden ellátási formára nagy szükség van – tudtuk meg Dévai Marcelltől. Az intézmény vezetője hozzátette, az enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékkal élők társadalmi integrációja nehéz feladat, az első lépcsőfok stabil, biztonságos közeget biztosítani számukra és rendszeres elfoglaltságot találni nekik. – A rehabilitáció egy hosszú folyamat, amelyben az a cél, hogy a fogyatékossággal élők fenntartsák optimális fizikai állapotukat, megtalálják társadalmi funkciójukat. Nálunk ez azzal valósul meg, hogy napi szinten foglalkoztatjuk őket – tette hozzá. 

– Eladjuk azokat a kézműves termékeket, amiket előállítanak. Az épület mögött van egy nagy kertünk, ahol fóliasátorban paprikát termelünk, a napi 2-4 órás munkáért bért is kapnak.

Minden sikernek örülnek

– Miért éppen Csíkszentdomokosi fiatok a vendégeink? Onnan származom, Csíkszentdomokos a szülőfalum, ahol nyaranta táborokat szervezünk – mondta el György Alfréd szerzetes atya, aki Erdélyben nőtt fel, ő maga is születésétől fogva mozgássérült, így jól ismeri a fogyatékkal élők, a mozgásukban akadályozottak problémáit.

– Bútorfestés lesz a heti program, komplikált feladat, de megoldjuk, a végén pedig közösen örülünk az eredménynek. Mi Jézust látjuk az ellátottjainkban, a kamilliánusok karizmája a betegek, a szenvedők, a mozgássérültek és haldoklók iránti irgalmasság és törődés gyakorlása. Az önkénteshét üzenete, hogy vegyük észre magunk körül a fogyatékkal élőket, neveljünk olyan fiatalokat, akik szívesen mennek közéjük és foglalkoznak sérült emberekkel. Nem félnek tőlük és nem félnek magukhoz ölelni őket, mert olyan szeretet nem kapnak mástól, mint amilyen szeretetet egy ilyen embertől kaphatnak – jegyezte meg az atya.

– Nagyapám tolószékben élte le az életét, nagyon szerettem őt, s rajta keresztül láttam, hogy a fogyatékkal élők is értékes emberek, és élhetnek boldog életet. Felfogás kérdése az egész, hiszen, ha megfigyeljük őket, mindennek apró sikernek örülnek, s ez példa lehet előttünk is. A segítségnyújtás mindig közel állt hozzám, a gyulafehérvári karitász önkéntese vagyok – mondta büszkén Kristály Botond. A 18 éves fiatalember – miközben készítette elő, csiszolta a bútorfestéshez szükséges faanyagot – elmondta, szeret ezek között az emberek köz lenni, mert tiszta szeretetet kap tőlük.

A csapattal szakember is érkezett, Biró Ritára bízták az önkéntesek szakmai irányítását. A gyógypedagógus végzettségű Ritán látszott, hogy igazán ért a fogyatékkal élők nyelvén, s hangsúlyozta, a vele érkezett gimnazistáknak is van érzékük, kellő esetben humoruk hozzájuk.

– Sokuk dolgozhatna segítő szakmában is. Eljöttünk, és látjuk azt is, hogy jelentős különbség van a magyarországi és a külhoni ellátás között. Itt nem a klasszikus intézményi rehabilitációs ellátás fogadott minket, az átlagostól sokkal családiasabb a közeg, és egyénileg is foglalkoznak a készségfejlesztéssel. Péntekig maradunk, s miközben csodaszép bútorokat, szalvétatartókat festünk napközben, egy kis derűt is viszünk a mindennapokba: zenélünk, táncházat tartunk esténként.