Temiattad, érted is hulltak el ők

„Fiumei kikötőben áll egy hadihajó, közepében, négy sarkában nemzetiszín zászló…” – messzire vitte a szél pénteken a jól ismert katonanóta dallamait Kemecsén, ahol a magyar haditengerészek emléknapját tartották ünnepélyes keretek között és elsőként a megyében. A legnagyobb magyar hadihajó elsüllyesztésének időpontját, június 10-ét még a Magyar Országgyűlés tette 2016-ban emléknappá, és ma már sokfelé hajtunk fejet ilyentájt a hazát hősiesen védő katonáink, tengerészeink emléke előtt.

Kemecsén elsőként Lipők Sándor polgármester mondott ünnepi beszédet, amelyben nemcsak méltó nemzeti kötelességünkre emlékeztetett, de büszkén utalt rá, hogy települése évek óta élen jár a haditengerészettel kapcsolatos kutatásokban, azok közzétételében, konferenciák tartásában.

Hogy a haza élhessen

Nem mulasztotta el kiemelni, hogy a város egy helyi haditengerész személyén keresztül egyébiránt is kötődik a több mint 100 éve történt hadi­eseményekhez. Nem véletlen, hogy az ünnepnapon minden esztendőben megkoszorúzzák az 1891-ben itt született Bátori Mihály sírját, aki 1912-től hat éven át a Zrínyi hadihajón teljesített szolgálatot. A településvezető végül egy William Pullen-idézettel fogalmazta meg legfőbb üzenetét: „A múlt eseményei nem lehetnek fontosabbak, mint az a felelősség, hogy kezelnünk kell a régi tettek következményeit a jelenünkben.”

A továbbiakban Sille Árpád őrnagy adott érzékletes betekintést a Császári és Királyi Haditengerészet mindennapjaiba, egészen onnan, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia folyamatosan erősödő haderőneme 1867-ben létrejött, egészen odáig, hogy a háború elvesztése után IV. Károly elrendelte a flotta átadását a megalakulóban lévő délszláv államnak. A végjátékig viszont még jó néhány olyan győzelmet tudtak aratni a magyar tengerészeink, amire ennyi év távolában is méltán lehetünk büszkék, gondoljunk Horthy Miklósnak – akkor még sorhajókapitány volt – a harmadik otrantói csatában szerzett érdemeire, amiért kiérdemelte a Mária Terézia-rendet. – A folyók mindig a népek országútjai voltak, az európai élet, a kereskedelem és a kultúra áramlásának színterei évezredek óta, de egyben csataterek is. A magyarok számára évezredes csataterek, melyeken sok-sok nagy küzdelmet kellett a hajósainknak végigverekedniük azért, hogy a haza élhessen – emlékeztetett rá a szónok, miért is indokolt az évenkénti tiszteletadás az utókor részéről.

Az esemény végén és az elhunytakért mondott imádság után az ünneplők elhelyezték a kegyelet virágait a kemecsei haditengerész síremlékénél, akiről néhány fontos életrajzi adatot már elmondtunk. A kemecsei új temetőben, a Verpecz-kripta közelében található kegyeleti hely előtt a hálával emlékező unoka, Fürj Lászlóné Bátori Gabriella és családja is megjelent. Érdeklődésünkre elmondta, hogy ő már nem ismerhette dicső ősét, hiszen hét évvel a halála után született, de a szüleitől sokat hallott arról, mennyire családcentrikus, nagyszerű ember volt. Olyan, aki gépészként mindig szerette a munkáját és természetesen az életet.

A büszke haditengerész

Bátori Mihálynak köszönhetjük, hogy 1915-ből első kézből szerezhettek tudomást a kemecsei helytörténészek több hadieseményről, hiszen szüleinek írt leveleiben rendre beszámolt róluk. Büszkén tudatta, amikor a pólai (ma Pula) tengerészeti kikötőt támadó és bombázó Ferrara léghajót egy Klázing nevű sorhajóhadnagy megsemmisítette. Később ugyancsak lelkesen küldött fényképfelvételt önmagáról és a Zrínyi hadihajó legénységéről. Egyszer még Horthy Miklós flottaparancsnok is meglátogatta őket, amiről ugyancsak beszámolt. Szerencsére nem veszett oda azzal a 600 ezer magyar katonával együtt, akik most idegen harctereken és tengerek mélyén nyugosznak. Családot alapított 1918 decemberében, öt gyermekük született, és ma már hazai földben pihenhet. Végső nyughelyét kegyelet és tisztelet övezi.

MJ