Miért könnyezett Mária Pócson?

Máriapócs - Volt, aki a mankóját ajánlotta fel az ikonnak, mások az örökösükké tették.

Miután Csigri László, Máriapócs bírája 1676-ban kiszabadult és szerencsésen hazatért a török fogságból, fogadalomból és hálából festetett egy Istenszülő képet Papp Istvánnal. Az 50×70 centiméteres, temperával jávorfára festett ikont Hurta Lőrinc vásárolta meg, majd a kis görögkatolikus fatemplomnak ajándékozta. 1696. november 4-én, miközben Papp Dániel a Szent Liturgiát végezte, Eöry Mihály arra lett figyelmes, hogy az ikonosztázionon elhelyezett Istenszülő-ikon mindkét szeméből folynak a könnyek. A könnyezés két hétig tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig. A hír gyorsan terjedt, I. Lipót osztrák császár és magyar király pedig elrendelte, hogy az ikont szállítsák Bécsbe. Hiába a helyiek ellenállása, a császári akarattal szemben semmit nem tehettek – mesélte a Helytörténeti esték sorozat előadásán Földvári Katalin.

– A kegyképet 1697. március 1-jén 150 lovas katona sortüze mellett levették az ikonosztázionról és elindultak vele új otthona felé. A kép július 4-én érkezett meg Bécsbe, ahol körmenetekkel vitték egyik templomból a másikba. Az ikont végül a Stephansdom déli oldalhajójának XVI. századi márványbaldachinja alatti oltáron helyezték el 1697. szeptember 11-én – azóta is ott őrzik. Éppen ezen a napon aratott győzelmet Zentánál a Savoyai Jenő vezette keresztény sereg a törökök felett – ezt sokan a kép csodatévő erejének tulajdonították. Ezt Lipót császár 1701-ben Pócsnak adott bullájában maga is tanúsítja: e szerint 1697-ben Európa keresztény népeit a pócsi Mária csodatevő erejébe vetett hit késztette imádságra, és vezette győzelemre.

– Annak, hogy a képnek rövid idő alatt komoly kultusza lett Bécsben, számos oka lehet. Az egyik az, hogy a helyiek úgy érezték: náluk a kép otthonra talált, ahogy fogalmaztak: hazatért. Védelmező szerepet tulajdonítottak neki, a könnyezés pedig megszűnt. Ez utóbbit azzal magyarázták, hogy a könnyhullatás segélykiáltás volt: azért történt, mert az ikonról nem gondoskodtak megfelelően, ezért rosszul érezte magát Pócson, egy másik vélemény szerint pedig Mária azért könnyezett, mert így fejezte ki együttérzését Magyarországgal a törökökkel vívott harcban. A képért a Stephansdomban évi 40 ezer szentmisét mondtak, reggeltől estig imádkoztak előtte, vasárnaponként a rózsafüzért trombita- és dobszó is kísérte.

Láz ellen kendő

– Amikor a törökök már nem jelentettek veszélyt, a kultusznak új elemei jelentek meg: az emberek pestis, tűzvész vagy betegségek miatt kérték a kép segítségét. A mirákulumos könyvek a kegy­képnek tulajdonított csodálatos megmeneküléseket, imameghallgatásokat, természetfölötti jelenségek leírását tartalmazzák. Több száz ilyen történetet jegyeztek fel: volt egy gyerek, akinek az egyik szemében kukacok voltak, de az ima hatására meggyógyult, ahogy az a suszter is, aki megszúrta a szemét, ami kifordult, de a pócsi Mária segített rajta. Izomsorvadásos és lebénult emberek az ima után ismét tudtak járni – egyikőjük hálából a mankóját ajánlotta fel az ikonnak, de meggyógyultak olyanok is, akiken áthajtott a lovas kocsi, vagy akikbe belecsapott a villám, aki pedig lázas volt, azon a képhez érintett kendő segített.

Kezek, lábak az ikon mellett

– A kép számos fogadalmi adományt kapott: az elsőt egy beteg fiú édesanyjától, a drágaköves nyakék a gyógyulást jelzi. Eleonóra császárné díszes ünnepi ruhát és Rosa Mystica keretet ajánlott fel, Perezni grófnő gyöngyökkel kirakott koronát, I. József császár ezüstből készült lámpát, a képet Bécsbe kísérő Csáky Imre gróf pedig aranyból készült fejet. Hálatáblákat is adományoztak a képnek – ebből annyi volt, hogy beborította az egész falat –, sokan pedig azt ajánlották fel, amijük fájt: ennek megfelelően ezüstből, vasból, fából vagy viaszból készült kezek, lábak és szemek is sorakoztak az ikon mellett. A tehetős emberek a fogadalmi tárgyak felajánlása mellett más módon is kifejezték tiszteletüket, voltak, akik a képet tették meg örökösüknek, és úgy rendelkeztek, hogy a kegyképnél vasárnaponként elrendelt szertartást az addiginál nagyobb zenei kíséret mellett tartsák meg. Az értékes adományokat, gyöngyöket és drágaköveket a képre függesztették fel – a szegek ütötte lyukak láthatók a röntgenfelvételeken – 1903-ban azonban ellopták a kegyképen lévő ékszereket az aranykoronákkal együtt – mesélte Földvári Katalin.

SZA