A diákot lelkesíteni, motiválni, dicsérni kell!

Tornyospálca, Döge - Bár főállásban igazgatóként dolgozik Agárdy Sándor, szakkört is vezet, s ha kell, együtt ássa ki a gödröt a tanítványaival a facsemeték számára. Jól tudja, hogy milyen fontos a személyes példamutatás, s azt is, hogy a fiatalokat a természet szeretetére csak úgy lehet megtanítani, ha két kezükkel tesznek is valamit érte.

Több évtizede alakítja a jövő generációinak szemléletét, gazdagítja tudásukat, így nem véletlen, hogy a közelmúltban meghívást kapott arra a budapesti ünnepségre, amelyen az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkára átadta az idei „Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért” díjakat.

Közvetlen szemléltetéssel

Az élővilág és a természet iránti érdeklődése már gyermekkorában kialakult. Gyakran elkísérte édesapját a határba, aztán mikor nagyobb lett, már egyedül fedezte fel lakóhelye, Tornyospálca mezőit, erdőit. Kisvárdán a Bessenyei György Gimnáziumban érettségizett, majd a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola biológia-mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok szakán folytatta tanulmányait. Az utolsó évet levelező hallgatóként végezte el, mert 1978-ban Tornyospálcán vállalt állást. A diploma megszerzése után természetkutató táborokat, erdei iskolákat kezdett szervezni és vezetni. A tornyospálcai iskolában létrehozta az első természetkutató szakkört, s kidolgozta a környezeti nevelés országosan is mintaként szolgáló módszertanát.

– Szerencsém volt, mert bárhová kerültem, mindig kaptam impulzusokat. A katonaságnál olyan fiatalokkal voltam együtt, akik már dolgoztak természetkutató táborban. A főiskolán jó tanáraim voltak. Sokat tanultam a terepkutatások során, s én is közreműködtem a botanikus kert helyének kialakításában – elevenítette fel a régi emlékeket Agárdy Sándor, aki 2011 óta a dögei Ölbey Irén Általános Iskola igazgatója. – Szerencsém volt abban is, hogy Tornyospálcán az akkori igazgató, Bacskárdi Jenő támogatta az ötleteimet. Nem akartam tudóssá nevelni a gyermekeket, azt akartam, hogy legyen alapfokú ismeretük az állatokról, a növényekről, a gazdálkodásról, s mindezt közvetlen szemléltetéssel igyekeztem elérni, mindent kézközelbe adni, megmutatni. Dögén ennek a módszernek nem volt hagyománya, amikor ide kerültem, elölről kellett mindent kezdeni. Szakkört is vezetek, ahová nem biztos, hogy a legjobb tanulók járnak, de akik ott vannak, valamennyien érdeklődőek. Elvem, hogy jó embereket neveljünk, akik tisztelik a természetet és a másikat. Nagyon hasznos a szakköri munka, hiszen ott szerepet kap a kreativitás, a szolidaritás, erősödik a közösségi szellem, s kompenzálódik a szociális hátrány.

- M. Magyar László -

Még mindig oly lelkesen

Agárdy Sándor most is olyan lelkesen foglalkozik a diákokkal, mint pályakezdő pedagógusként. Egy szülő szerint akkora a lelkesedése, mint három harmincévesnek. Mindez nem véletlen, hiszen azt vallja, hogy a pedagógusnak a diákot lelkesítenie, dicsérnie és motiválnia kell.

– Ha egy gyermeket megdicsérünk, képes elhúzni a hegyet. Nálunk vannak hátrányos helyzetű tanulók is, de mindenben lehet számítani rájuk. Arra törekszünk, hogy a diákok megismerjék és elfogadják egymás másságát. Úgy gondolom, a Bonis Bona díj szól a munkatársaimnak is, hiszen ők is részesei ennek a nem könnyű, de igen szép munkának – tette hozzá befejezésül Agárdy Sándor.