Hogyan lehet túljutni egy szakításon?

Kedves Noémi! Nagyon érdekelne, mit gondolsz az életemről! Öt hónapja ismertem meg Pétert az interneten, akivel írunk egymásnak nap, mint nap, és megbeszéljük együtt a problémáinkat. Távol vagyunk ugyan, de mégis közel. Szerinted működhet így egy kapcsolat? Valentin

Szia, Noémi! A párom külföldi munkalehetőséget kapott, és félek, hogy rámegy a kapcsoltunk. Szerinted mit tegyek, engedjem vagy fogjam vissza? Zoltán

Drága Noémi! Olyan jó, hogy vagy! Neked őszintén írhatok a gondomról, nem fogsz kinevetni. Történt ugyanis, hogy tavaly nyáron elmentünk Tunéziába nyaralni és ott megismertem egy fiút, akit a mai napig is szeretek, nem tudok nélküle meglenni. A világháló segítségével tartjuk a kapcsolatot. Szerinted működhet így hosszú távon a dolog? Gitta

Sokan teszik föl a kérdést, hogy működhet-e a távolsági kapcsolat. A vélemények megosztlanak, van, aki szerint a távolság megöli a szerelmet, míg mások azt vallják, ha két ember igazán szereti egymást, akkor a távolság csak elmélyíti a kapcsolatukat; ha igazán szeretsz valakit, akkor nem keresel mást, csakis őt.

Komoly tudatosságra van szükség

A távolsági kapcsolatban attól is sok minden függ, mennyire van az ember a másik féllel harmóniában, mennyire találta meg a másikban az igaz szerelmet. Egy ilyen viszony kialakulhat kényszerűségből, akár egy földrész választhat el két embert egymástól, de azért is, mert két ember úgy éli meg, hogy számukra ez az ideális. Ekkor mindketten ismerik önmagukat annyira, hogy tudják, az együttélés nem működne. Ehhez viszont már komoly tudatosság kell, hogy ezt felismerje önmagában az ember, és ehhez mérten alakítsa életét.

Ebben az esetben a távolság olyan tényező, ami a kapcsolat javát szolgálja. Ugyanakkor egy külföldi nyaraláson szövődött szerelem a hétköznapokban komoly próbatételnek van kitéve, és hamar elválik, hogy szerelemről van e szó, vagy csak fellángolásról. Ha a párunkat találjuk meg, akkor távolságtól függetlenül is működik a kapcsolat. A kapcsolat fontossága abból is felismerhető, hogy sorra adódnak olyan helyzetek, amik elősegítik a találkozást, mintha az égiek támogatását élveznénk.

Ám nem hagyatkozhatunk csak erre, mindennek ára van, áldozatot kell hoznunk a kapcsolatért, tennünk kell érte. A távolsági viszony esetében még nagyobb figyelmet kell fordítanunk az érzéseink kifejezésére, mint a hétköznapokban egy normál kapcsolatnál, hiszen ott látjuk a másikat, látjuk a reakcióit, meg tudjuk érinteni őt, míg a nagy távolság esetén viszont többnyire csak szóban, vagy írásban tudunk érintkezni. Az ilyen módon befektetett energia kialakíthatja a legnagyobb szerelmeket, és a legtartósabb kapcsolatokat, amiből, ha kiállja az idő és a távolság próbáját, együttélés vagy házasság is lehet.

Szakítópróba

Kedves Noémi! László vagyok, és egy szakítás után magányosan élem az életem. Van valami gyógyír a fájdalmamra?

Szia, Noémi! Negyvennégy éves elvált nő vagyok, aki depressziós lett egy szakítás miatt. Tudnál valamit írni erről a témáról? Hátha segít… Köszönettel: egy tisztelőd, Zita

Mindenki életében történt már olyan szakítás, ami fájdalommal járt, amikor úgy érezte, nem tudja feldolgozni a történteket, hiszen becsapták, elhagyták, vagy olyan ember fordított hátat, akinek mindig csak a jót adta.

Az érzelmi kötődés a legerősebb kötelék, amelyet ember embernek adhat. Gondoljunk csak a szerelemre, ott is egy olyan tudatmódosulásról beszélünk, ami teljesen felülírja az egót: az egyén nem bír gondolkodni és nem bírja koordinálni a cselekedeteit, minden a szeretett személy körül forog, hiszen az érzelem maximálisan felülírja őt.

A könyörgéstől a bosszúállásig

Nem minden szerelem egyforma, de vannak olyan érzelmek, amikor bármire képes az illető a múzsájáért. Hozzáigazítja a szabadidejét, s ha kell, még a családját is elhagyja.

Emiatt (is) nehéz is feldolgozni a hiányt, az űrt, vagy netalán azt a kudarcot, amellyel szembesülnünk kell, amikor nem minket választanak. Ha valaki kötődik érzelmileg valakihez, és elveszíti, nagyon sok mindenre lehet képes, hogy visszaszerezze a szeretett egyént. A skála széles, elmehet a könyörgéstől a bosszúállásig is akár.

Mit lehet ilyenkor tanácsolni? Miből meríthet az ember erőt, főleg akkor, ha úgy érzi, nem tud a másik nélkül élni? "Kutyaharapást szőrével", szokták javasolni az öreg bölcsek. De azt gondolom, a gyakorlatban mégsem megy ez ilyen egyszerűen. Hiszen mindenkiből csak egy létezik, s őt pótolni szinte lehetetlen. Szoktuk gondolni legalábbis mindaddig, ameddig rá nem jövünk, hogy nélküle is van élet. Azonban mire idáig eljutunk, nagyon sok tapasztaláson vagyunk túl.

Minden szakítást meg kell gyászolni

Minden szakítást meg kell gyászolni, hiszen lélekszinten is el kell engednünk ahhoz, hogy egy új kapcsolatba bele kezdhessünk. Ez a gyász mindenkinél más időintervallumot jelent, kinél több, kinél kevesebb időt. Megérthetjük a másik múltbéli szerepét az életünkben, hogy mire tanított bennünket a kapcsolat, hol hibáztunk, vagy mit kellet volna másképp csinálnunk, és azt, hogy mivé váltunk ezzel a tapasztalattal.

Minden kapcsolat, legyen az emberi, baráti vagy magánéleti, jó vagy rossz, alkalmi vagy hosszú távú, tanít bennünket, s utat mutat nekünk. Ha egy szakításból levonjuk a konzekvenciát, s megértjük miért hagytak el bennünket, megvizsgáljuk milyen célt szolgált a kapcsolat, s mit tanultunk meg belőle, könnyíthetünk a fájdalmunkon. Megértjük az élet ok-okozati összefüggését, hogy miért pont akkor és ott jött létre a kapcsolat, illetve a szakítás, felülemelkedve az egónkon, a tudatosság határait súrolva. S hogy a mágiában és misztikában hogyan is működnek a szerelmi kötések, harmonizációk, szerelmi varázslások és az oldások, az kiderül a jövő heti írásunkban.