V@rosvita: Mint tudjuk, nincs ingyenebéd

Több levelet is írtak a

témával kapcsolatban

városvitázóink és

olvasóink, most ezekből közlünk

részleteket.

Inántsy Pap Anita az

írja, nem keseredett el a hír

hallatán.

– Át kellene gondolni végre, mire

van valóban szüksége a

városnak (egy újabb

bevásárlóközpontra?),

és mire csak a beruházónak.

Szerintem nagy ellenérzést váltott

ki ez a terv a városban (mint sok más

is), s biztos nem véletlenül –

jegyezte meg.

Lányi Botond idézettel

kezdte levelét: törököt fogtam,

nem enged. – Utólag könnyű

okosnak lenni – folytatja –, de azt hiszem,

a piaccsarnokot is jól

megszívjuk, ha egyszerre akarunk eleget tenni az

uniós támogatási folyamból

ránk zúdított belvárosi

rekonstrukciós keret minden áron

való elköltési

igényének, egy külföldi

befektető olyan

hozzáállásának, mely

különösen válság

idején nem biztos, hogy egyezik a

pénztárcánk

teherbíró

képességével. Az

érintettekről pedig ne is

beszéljünk. Kolleganőnk elfelejtheti

Anci nénit, akitől minden

szombaton hamisítatlan tanyasi tejet,

tejterméket vásárolt, mert egy

szuper-piac megöli az ilyen kis

embereket, árusokat. Nincs egy olyan,

független csapat a

városházán, mely egy

legalább középtávra

szóló

belváros-megújító

elképzelést menedzselne, mikor még

a képviselők se jutottak egyezségre,

hogy építészetben milyen

Nyíregyházát is akarunk.

Cservenyák Katalin, aki

Lányi Botond által

megszólíttatott, azt írta:

Anci nénitől ő hordta

az anyukájával a tejfölt,

túrót, tejet, tojást

legalább negyven évig. – Úgy

érzem, sokat változott a hangulat a

piacon – írja. – A

hosszúra nyúlt épüljön

– ne épüljön? vita

megosztotta az árusokat, már nem

ugyanaz a hangulat, mint eddig.

Megdöbbentett, amikor egyik asszony

odaszólt a szomszédjának:

„ne hagyd őrizetlenül az árut,

ha elmész valahová, mert nem figyelnek

rá.” Eddig ilyen nem volt! Én

minden szombaton ott vagyok a piacon, nekem

fontos, hogy Erzsike messziről

kiabál, hogy Katika, van friss

spenót, vigyél anyukának is!, hogy

Évike, Jolika

és Zsuzsika néni,

hiába ellenkezem, mindig ad valamit

ajándékba (egy szem szilvát,

körtét, barackot). Én ezért a

hangulatért – és persze a friss

zöldségért,

gyümölcsért – járok

a piacra.

Gacsályiné Takács

Ágnes picit elkeseredett. – Nem

azért mert nem lesz új csili -vili

épület, hanem mert szükség van

a régi épület

korszerűsítésére,

felújítására

– fogalmazza meg véleményét.

– Gondolom, egy tulaj vérszemet kapott

és irreális árat kért a

telekért. Van ennek pro és kontra oldala

is. Ugye nem lesz újabb üresen kongó

bevásárló csarnok, de

megmaradnak azok a megszokott kedves öreg

árusok is, akiktől olcsóbban

és sok sok mosoly

kíséretében vettünk ezt azt?

Ezek után felmerül a kérdés:

mi lesz vele? Így nem maradhat, ezt mindenki

tudja.

Kóródy

László, olvasva a hírt,

csendben mosolygott magában: ugye senki sem

hiszi el, hogy elmarad egy 15 milliárdos

beruházás egy vaciláló

ingatlantulajdonos plusz igényén?

És annak sem kellene bedőlni, hogy egy

ilyen volumenű beruházás nem

bír el néhány hónap

csúszást. – A piaci

helyzet nem teszi lehetővé ezt a

beruházást, nincs elég és

fizetőképes bérlő, nincs

hosszú távra belátható

cash-flow. Ez ilyen egyszerű. Úgy

véli, a mostani csarnokot kellene egy

kicsit „ráncfelvarrni”,

műszakilag felújítani és

lezárni végre ezt a több éves

huzavonát. Hogy ez belekerülne némi

pénzbe és az önkormányzatnak

kell fizetnie, ez így természetes. Mint

tudjuk: nincs ingyenebéd.

Takács Eszter is megírta

véleményét.

Egyik szemem sírt, a másik pedig

nevetett, amikor erről. Nevetett, mert

végre valahára ugy tűnik, elmegy a

befektető, és megmarad a mi kedves kis

piacunk. Ugyanakkor sírt a

másik, mert ahogy értem, ugyancsak be

fognak keményíteni az illetékesek

emiatt, ill. azért, mert a város

költsége lesz a piac

felújítása. És akkor a

bérleti díjakat ugyancsak meg

fogják emelni! Már elnézést

kérek, de kicsit ugy tűnt, mintha

megfélemlítés lett volna ez a

pár sor. Állandóan az Uniót

emlegetjük, az elvárásait, de az

hogy pl. ebben az esetben nincs igény ekkora

munstrumra, nem számít.

Egyébként az Uniónak emberjogi

elvárásai is vannak, és azt vajon

ki veszi figyelembe?? Tisztában

vagyok vele, hogy balgaság ennyi

pénztől megfosztani a várost, hisz

ez csak a fejlődésünket

szolgálná. De azért ne

mindenáron! Tényleg el kellene már

gondolkodni azon, hogy elég volt már a

befektetőkből, mert a befektetők

egyértelmű csak hasznot akarnak.

Természetesen mindenáron, vagyis nem

mindegy, milyen áron. Kizártnak tartom,

hogy az az épület ha esetleg

elkészülne, egyáltalán

lesz-e, lenne-e piac jellege! Ahogy a tervekből

eddig megismertünk, épp a piac

része az, ami eltörpül a

beruházásban.Kicsit gonosz vagyok,

nézzétek el, de én

örülök annak, hogy a

Gyógyszertárral nem tudtak megegyezni!

 Egyébként tényleg nem kell

félni attól, hogy a befektető nem

fog várni a végsőkig!

Kapcsolódó cikkek:

• Piaccsarnok: visszalép a

beruházó?

Piac-pláza jégpályával

Nyíregyházán

nyíregyházi Búza téri

Piaccsarnok sorsa?

(piac)tér!

tető fölöttük

gyűjtenek a „piac pláza”

ellen