Szakadó esőben járták a verbunkot

Ifjabb és idősebb néptáncosok szállták meg szombaton a Sóstói Múzeumfalut, hogy együtt ünnepeljék a verbunk napját. S mi mással lehetne ünnepelni a táncot, ha nem magával a tánccal. Így aztán a találkozón részt vevő együttesek lelkesen járták a szatmári, a bodrogközi és a hajdúsági verbunkot a nagyhalászi magtár deszkából készült épületében. Ismét bebizonyosodott, hogy milyen sok igazság van a magyar közmondásokban, ugyanis a magtárban sok jó ember kis helyen is elfért, mert a szakadó esőben nem lehetett kint tartózkodni a szabadban. Ennek ellenére semmit sem vesztett jó hangulatából a néptáncegyüttesek találkozója.

A verbunk napjának ötletét a budapesti Hagyományok Háza kezdeményezte el pár évvel ezelőtt abból a meggondolásból, hogy megmaradjanak a Kárpát-medencéhez köthető hagyományok, hiszen a fiatalabb generációk tagjai már alig ismerik az egykori szokásokat. A táncokkal foglalkozó szakemberek úgy érezték, különösen fontos most átadni a hagyományokat, hiszen változó korban élünk.

Szeptember 28-án, szombaton öt helyszínen emlékeztek meg a verbunk napjáról. Sepsiszentgyörgyön, Kónyon, Budapesten a Hagyományok Házában, Mezőkomáromban és Nyíregyházán. Tulajdonképpen ott maradt fenn a verbunk, ahol egykoron huszárezredek táboroztak, hiszen ezzel a vidám és legényes tánccal csalogatták a fiatalokat, hogy álljanak be katonának.

Szombat délután a vendégeket Demarcsek György, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Néptánc Egyesület elnöke köszöntötte. Felidézte a verbunk napjának elmúlt három évi történetét: az első alkalommal jó idő volt, a következő évben rossz volt az időjárás, tavaly ismét ragyogó időben rophatták a táncot, most szombaton pedig, a negyedik alkalommal ismét zárt helyre kényszerültek.

– A néptáncosok ezt már megszokták, mert hol esik, hol fúj, hol hideg van, hol meleg van, valami mindig van, de ez bennünket táncosokat nem zavar – fogalmazott köszöntőjében Demarcsek György, majd szólt a XVIII-XIX. században Európában kialakult nemzeti táncokról, amelyek a korábbi hagyományok folytatását jelentették, s egyben meghatározták a néptánc további alakulását. Európa országaiban kikoptak a férfitáncok, de a reformkori Magyarország táncéletében jelentős szerepük volt. Az improvizatív tánc a verbunkban élt tovább. Sokféle változata alakult ki a csoportos kötött formától a félig kötött, improvizatív egyéni, illetve páros előadásformáig – adott egy kis történeti áttekintést az egyesület elnöke.

A közreműködő együttesek először bemutatták a tudásukat külön külön, majd Mikulics Ádám vezetésével tréfás verbuválást is láthatott a közönség. Természetesen a nézők sem maradtak ki a verbuválásból, őket is bevonták a mulatságba a táncosok. A szervezők fontosnak tartják ugyanis, hogy a közönséget is bevonják a táncba, hiszen így lesz valóban maradandó élmény a látogatók számára is a verbunk. A programot viseletbemutató is színesítette, Bohács Gitta és Éder Róbert mutatta be a nyírségi és ajaki viseletet.

A táncosok között volt a nyíregyházi Szabó Lujza is, aki immár nyolc éve az Igrice Néptáncegyüttes tagja.

– A pár évvel idősebb nővérem is ebben az együttesben táncolt, s kedvet kaptam én is, amikor kislányként láttam a színpadon szerepelni. Ő már csak néha jár vissza, így én képviselem most a családot az együttesben. Sokat próbálunk, de szerencsére nem megy a tanulás rovására – mondta el érdeklődésünkre a Zelk Zoltán Általános Iskola nyolcadik osztályos diákja. – Bár kellemetlen ez a szakadó eső, ennek ellenére jó a hangulat. Nagyon szeretem a néptáncot, a kedvencem a rábaközi ugrós. Nem tudom, mit hoz majd a jövő, de hobbi szinten mindig folytatni szeretném a néptáncot – tette hozzá Szabó Lujza.