Fafaragó tábor Vitkán: ki mint faragott?

„…ide hallik a kopácsolásuk…” – még ha ácsokról nincs is szó, akár el is énekelhettük volna a Túl a Tiszán kezdetű népdal ismert sorával az elmúlt napokban, hogy az idén se maradt el Vásárosnamény-Vitkán a nagy múltú Beregi Fafaragó Tábor, amely hétfőtől kezdődően a mai nappal zárja kapuit. És ha nem is hallott el a kopácsolásuk mindenhová a megyében, a híre annál messzebbre eljut a nemes eseménynek, gyakran más kontinensekre is. Nem véletlenül, hiszen az idei volt a negyvenkilencedik, jövőre pedig jubileum. Egyebek mellett erről is szót ejtettünk Halász Attila fafaragóval, a tábor vezetőjével. 

A kemény mag összetart 

Illik megemlíteni, hogy 1973-ban az idén januárban elhunyt neves személyiség, Schmidt Sándor fafaragó népi iparművész és a népművészet mestere alapította a Sánta Miklós vezette vásárosnaményi kultúrközpontban. Az első években a művelődési központ adott helyet a tábornak – kezdetben évente tavasszal és ősszel is –, máskor, bizonytalan anyagi helyzetben Schmidt Sándor volt a vendéglátó, az elmúlt 15 esztendőben pedig Kolocsán György igazgató fogadja be a faragókat az Eötvös József Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolába. 

– Büszkén mondjuk el, hogy a táborunk neve mellé gyakran a nemzetközi kitételt is odatehetnénk, voltak évek, amikor Dániából, Svédországból, Erdélyből, a Felvidékről, de még az Államokból is érkezett hozzánk fafaragó – nyilatkozta lapunknak Halász Attila. – Dániából például Schmidt Sándor, együtt utazva egy fesztiválra az egyik énekkarral, csábított el egy kollégát. Kettejük között barátság szövődött, és később alkalom nyílt rá, hogy az idegenből érkezett barát megmutathassa a helyieknek a saját kultúráját, faragótudományát. A létszámunk egyébként mindig dinamikusan változik, aszerint, kinek mit enged meg a munkája, az állandó elfoglaltsága. Régen persze ez is másképpen volt, több volt a szabadidő. Ha mindenkit összeszámolnánk, átlagosan 100 vendég is megfordult már a táborban, azokat a gyerekeket is beleszámítva, akik ugyan nem táborozók, de szívesen bejönnek, hogy faragókést vehessenek a kezükbe, és a tapasztalt alkotóktól ellessenek egyet s mást. Gondolva a szükséges utánpótlásra, egyfajta magvetés is ez, a fa szeretetének átadása. Ám az idén nem vállaltunk ilyen oktatást, külföldi alkotótársunk sincs, így csak kéttucatnyian lettünk, de ezzel a létszámmal is igen remek a hangulat – hallhattuk. 

Közös fába is vágták 

Ezekre a napokra közös projekteket is szerveztek, ám akinek nem volt kedve részt venni bennük, szabadon dönthetett az idő kihasználásáról, faraghatott somogyit vagy barokkot, dolgozhatott különféle fával. A vitkai iskola udvarán áll egy remek filagória, amely elegendő helyet és árnyat biztosít a faragáshoz. Évekkel ezelőtt ezt is a táborozók készítették, ám mostanára annyira megrongálódott, hogy megérett a felújításra. Mikor állhatna elő ehhez a legjobb alkalom, mint amikor a fa mesterei is jelen vannak. Felvállalták, és ez lett az egyik közös projekt. Akadt másik is, Halász Attila annyit elárult, hogy platánfából nekiláttak elkészíteni a jövő évi, már most előkészítés alatt álló jubileum emlékművét. 

– Az öt nap egy 49 éve összetartó baráti társaság nagy eszmecseréje lett, akár egy szakmai konferencia. Mindenki bemutatta, mivel foglalkozik, hol tart, de a faragók egymástól is sokat tanulhattak. A tábor ma egyébként egy közös ebéddel zárul, ahol összegezni lehet a hét eredményeit, és mindenki emléklapot kap – magyarázta a táborvezető. Abban biztosak lehetünk, hogy gyönyörű munkákat hagynak maguk után. Ezeket korábban Vásárosnaményban egy, a házasságkötő terem fölötti térben tárolták, illetve mutatták be. Az épület menet közben gazdát cserélt, s miután a páratlan anyag évekig dobozban állt, végül Vitkán a védőnői szolgálat épületében kaptak helyet. Tíz éve ide se hoznak újdonságokat, mert nem fér, ezért is álltak át a nagyobb közös projektekre, emlékművekre, kopjafákra. 

Sok a helyi segítő 

Joggal merül fel, hogy „ki fizeti a révészt”? 

– Adott egy keretösszeg, amiből gazdálkodhatunk, az önkormányzat is támogat bennünket. Különféle szakmai előadásokat hívunk össze – csiszolástechnikáról, felületkezelésről –, ilyenkor a felkért cégek nagyobb értékű termékcsomagot is nálunk hagynak ajándékként. Az alkotók szintén beleteszik a magukét, ha mást nem, hát faalapanyagot hoznak, illetve a helyiek közül többen ott segítenek, ahol tudnak, például méretes famegmunkáló gépekkel, amit nem csaphat csak úgy a hóna alá senki – adta tudtul Halász Attila, aki 30 esztendeje maga is fafaragó, a tábor vezetésére pedig még Schmidt Sándor nevelte ki társával és jó barátjával, Gál Szabolccsal együtt. A 30. alkalommal vették át a mestertől a stafétát. 

Mint sokan, ő is székely ékrovással kezdte, közben sokat tanult a mátészalkai mesterétől, Baloghné Béres Györgyitől. Ma már a barokk faragás és a csontfaragás egyik legavatottabb alkotója. 

– A táborba jövet éppen a fertődi kastély felújítási munkálataiból szakadtam ki. Egyébként napi szinten kezembe veszem a szerszámot, szerencsére a feleségem is tolerálja.