Zenével szebb a lélek is

Napjaink felbolydult, sokszor ellenséges világában nagyon üde színfoltnak számít egy olyan család, akik megtalálták a boldogságot az „Óhazában”. A Fehérgyarmaton élő és dolgozó Balogh család mintapéldája ennek az elvárásnak, otthon érzik nálunk magunkat minden téren.

A gyerekeik is megtalálták a maguk lehetőségét, szüleik nem kis örömére! A kisebbik lány, Fruzsina, angol szakos 11. osztályos a helyi Deák Ferenc gimnáziumban, a nagyobbik, Zsanett pedig úgy tűnik, célba ért.

Hazajöttünk

– Úgy gondolom, hogy Magyarország sok olyan lehe­tőséggel rendelkezik, mellyel érdemes élni, s fejlődni általuk az élet különböző ­területein. Édesanyám kárpátaljai születésű, a roko­naim nagy része határon túl él. Jól érezzük magunkat közel ­hozzájuk, Szatmár ­megyében, hiszen hazajöttünk – mondta bemutatkozásként.

Zsanett 1999 júliusában született Fehérgyarmaton, s már gyermekkorában érdeklődni kezdett a hegedülés iránt.

– Sosem felejtem el, hogy 4 éves koromban a karácsonyra kapott játék basszusgitárommal és egy grafitceruza „vonóval” is hegedülést imitáltam, miközben nagymamámmal a tévében néztük s hallgattuk Mága Zoltán koncertjeit.

– A fehérgyarmati Kölcsey Ferenc Református Általános Iskolában második osztályos koromban részt vettem Vernes Árpád tanár úr hegedűs hangszerbemutatóján. Ekkor döntöttem el, hogy szeretnék megtanulni játszani ezen a hangszeren, így aznap este már alá is írattam a szüleimmel a zeneiskolai jelentkezési lapot.

Rengeteg fellépés

– Ők azóta is mellettem állnak, s támogatnak. Vernes Árpád tanár úrtól és Kovács Zsoltné tanárnőtől kaptam meg a ­zenei alapokat. ­Rengeteg ­városi és környékbeli fellépésen vehettünk részt, melyekben nagy örömömet leltem és hozzájárultak ahhoz, hogy a későbbiekben a zenei pályát válasszam továbbtanuláskor – tette hozzá.

– 2014-ben felvételiztem a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnáziumba, ahol Radovics János tanár úrnál tanulhattam tovább. Rengeteget köszönhetek neki mind zenei kifejezésben, mind ösztönzésben, ugyanis sosem hagyta, hogy meghátráljak az elém gördülő akadályok elől. Szakgimnáziumi éveim alatt kezdtem játszani az iskolai szimfonikus zenekar mellett a Debreceni Lyra Szimfonikus Zenekarban, s ezeken a koncerteken találtam meg igazán az örömömet a hegedülésben. Hihetetlenül jó érzés volt már akkor is az előadásokon egy csapatként megszólaltatni a nagy zeneszerzők műveit, ezzel is mosolyt csalva a közönség arcára. Azóta több zenekar munkájában és koncertjein is közreműködhettem, az egyetemi szimfonikus zenekar mellett a nyíregyházi Szabolcsi Szimfonikus Zenekarnál, a Dunakeszi Szimfonikus Zenekarnál, a Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekarnál és az évenként megrendezett UD. International Symphony Orchest­ra filmzenés koncertjein.

Hálás vagyok

– A szakgimnáziumi éveim után 2018-ban felvételiztem a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karára, s itt tanulok jelenleg is, hegedűtanári szakon.

– Úgy érzem, az elmúlt három évben technikailag és módszertanilag is rengeteg új ismeretre tettem szert. Hálás vagyok ezért a főtárgy tanáromnak, dr. Ittzés Tamásnak, akitől minden segítséget és választ megkaptam a kérdéseimre ahhoz, hogy fejlődjek és egyre letisztultabban tudjak tekinteni a hegedülés bonyolultabb technikai elemeire is, s nem utolsósorban dr. Sárosi György tanár úrnak azért, hogy a brácsaórák mellett a metodikával és szakmódszertannal megismertette velem mélyebben is a hegedű történetét és működését, s emellett azt is, hogyan kell egy gyermeket élvezetesen és színes köntösbe bújtatott eszközökkel hegedülni tanítani – összegezte Zsanett.