A tüzes nyílvessző diadalmenete

Mi, magyarok lovasnemzet és íjfeszítő nép vagyunk, így aztán nem meglepő, hogy ma is számos remek sportlövő íjászunkkal dicsekedhetünk szerte a nagyvilágban.

Közülük sok sportemberünket viszont még csak most fedezzük fel magunknak, talán mert eddig nem esett rájuk annyi reflektorfény, mint a legnagyobbakra, gondolunk például Kassai Lajos lovas íjászra vagy Mónus József ötszörös távlövő világbajnokra. Nemrég volt alkalmunk felfigyelni egy vásárosnaményi hagyományőrzőre, Toldi Tamásra, aki az idén új rekordot állított fel a csapatával

Toldi Tamás íjászt napokkal korábban egy fényképfelvételen mutattuk be olvasóinknak, de úgy gondoltuk, róla és egyesületének csúcskísérletéről többet is érdemes lenne megtudni. A Kelet Tüze Íjász Egyesület ugyanis az első, amelynek tagjai olyan nyílvesszővel állítottak be távolsági rekordot, amely az útját lángolva tette meg.

Csakis a saját az igazi

De ne szaladjunk előre, illő magáról az íjászról is ejtenünk néhány szót.

– Aki engem igazán beavatott az íjászatba – Balogh Árpádnak hívták, és a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság környezetvédelmi szakembere volt –, sajnos már nincs közöttünk – kezdte mesélni a történetét beszélgetőpartnerünk.

– Persze hivatkozhattam volna családi indíttatásra is, hiszen édesapám és az öcsém ugyancsak szívesen íjászkodott, sőt édesanyámtól se volt soha idegen, hogy feszítsen az idegen. Tőlük ezt-azt ellesve botokból már gyerekként gyártottuk az egyszerű íjakat, de mindez akkor fordult igazán komolyra, amikor a haverok elcsábítottak a helyi Bereg Fiai Hagyományőrző Egyesületbe. Sajnos a munkám miatt nem igazán tudtam velük lépést tartani, így a végén kimaradtam, viszont az íjról ettől még később sem feledkeztem meg.

A „szerelem” akkor erősödött fel igazán, amikor 11 évvel ezelőtt végre megvehettem az első saját „fegyveremet”, ez egy Kovács Tamás készítette krími tatár íj, máig megvan.

– Addig az édesapám reflex vadászíjával gyakoroltam, illetve bemutatókon, versenyeken kölcsönkértem a barátaimét.

– Aztán a családban lassan körvonalazódni kezdett egy gondolat: alapíthatnánk mi magunk is egyesületet. Mivel a város mindig a segítségünkre volt, könyvelési szempontból nekik is egyszerűbb lett volna inkább egy szervezetet támogatni, mint magánszemélyeket. Még be sem voltunk jegyezve, amikor meghívtak bennünket a Mobilitás Hetére, és mivel valamit írni kellett a plakátra, a lakóhelyünk és a tüzes próbálkozásaink nyomán 2018. szeptember 22-én kitaláltuk a Kelet Tüze Íjász Egyesület elnevezést. Sokan azt hiszik, a versenyeinket is magunkról neveztük el, holott csak egy komoly, történelmi erejű, hatásos ötletet akartunk. Ma már az ötödik Toldi Kupán is túl vagyunk – avatott be a történetébe Toldi Tamás.

Megcsinálták

– A III. Toldi Kupáról meséltem éppen a barátomnak – a Kraszna-hídról nyilaztunk távolabbi célokra vagy huszonketten –, amikor megkérdezte: …és tüzes vesszővel? Miért ne? – ültette fülünkbe a bogarat – folytatta.

Olvastunk róla valahol, hogy őseink is nyilaztak ilyennel, de még senki nem írta le, hogyan. Talán olyan nyílvég lehetett, mint egy horgász etetőkosara, amiben a vessző gyorsulásától izzott valami, és a becsapódáskor tüzet csinált.

– A problémával egy youtuber is foglalkozott, leszögezve, hogy nem lehet megcsinálni. A 100–200 kilométeres óránkénti induló sebességnél a mi vesszőink lángja is mindig elaludt, mígnem az öcsém a barátjával ­rájött a megoldásra. Ma már éppen ez a lényege a rekordnak: csak az a táv számít, amíg a vessző égve marad – ecsetelte az íjász. És bár a módszert ma már többen is ismerik, lapunknak mégsem akarta elárulni a titkát, mert nem szívesen vernék nagy dobra. Hadd övezze misztikus homály. Még a kazahok se hittek a szemüknek, amikor az egyik Írországban munkát vállaló egyesületi tagjuk megmutatta a róla készült videót. Pedig négyszer is újranézték.

A lövést mindenki elvé­gezte az idén február 22-én egy fémhegy nélküli favesszővel Mónus Józsefnek külön erre az alkalomra ajándékba adott, Árpád nevű íjával, és a legtávolabb érő vessző rekordja lett végül bejegyeztetve. A 110 méter, legalább 80 kilométeres óránkénti sebességű oldalszélben, meglehetősen komoly teljesítmény.

Tessék utánuk csinálni!

– Ezzel az íjjal többé senki nem lő, és a vesszőket is elégettük a rekordállítás után. Természetesen később megpróbáljuk tovább emelni a tétet, illetve várjuk azokat az íjászokat, akik hasonló feltételek mellett mindezt utánunk csinálják – tette magasra a lécet Toldi Tamás, aki reméli, hogy egyszer a két lánya is a kezébe veszi a magyarok ősi fegyverét.

MJ