Az a bizonyos vidéki báj

Amint egy vidéki csendes utcába hajtunk gépjárművünkkel, a függöny mögött rejtőző „térfigyelő kamerák” soha nem lankadó éberséggel lendülnek munkába. Azt hiszem, mindenki szeme előtt megjelent az örökké őrködő szomszéd, aki nálunk is jobban ismer minket. Akár ez is lehetne egy vidéki sztereotípia.

Most következő összeállításunk semmiképp sem személyeskedő vagy sztereotipizáló, de talán mégis sokan elmosolyodnak egy-egy kép láttán, hogy igen, ez bizony nálunk is így volt-van. A múló idő, az eltelt évek alatt kialakult szokások mind nyomot hagynak életünkben, otthonunkban, kertünkben és jó néhány dolog leginkább a vidéki életre jellemző. Képsorozatunkban ebből a szemszögből próbálunk bemutatni olykor megmosolyogtató, de nagyon is valóságos helyzeteket.

A sokszor nosztalgikus képek mégis melegséggel töltik el a szívet, érezzük az illatokat, a nap melegét, talán még halljuk szüleink, nagyszüleink hangját is. Mindez együttvéve utánozhatatlan bájt kölcsönöz a vidéknek.

Ezt a baromfiudvart rég nem népesítették már be szárnyasok.

Minden rendes udvaron van legalább egy hordó vagy nagyobb vödör az eresz alatt, amiben összegyűlik az esővíz.

Hova máshova teregetnénk nyári jó időben, mint a szabadba. A szőlőlugas ki nem használt drótzsinórjai pont megfelelőek erre.

Kicsit magányos, gazos, de virul. Szinte hangosan jelzi, nem csak a zöldségesnél lesz idén eper.

Bizony sokan szeretnék megtalálni a biztos munkahely kulcsát, talán régen ez is egyszerűbb volt.

Mindenütt előfordul, hogy felújítás után sem dobjuk ki a dolgokat, mert jó lesz az még valamire. Vagy egyszerűen csak lerakjuk őket, hogy majd eltakarítjuk később, aztán örökre ott marad.

Ehhez a képhez nem kell sokat hozzáfűzni, talán csak egy jó tanács: senki ne maradjon dolga végezetlenül.

UL