Az összes földrészre eljutottak már Demeter József fafaragó szobrai

„Úgy készítettem el Szent László királyt, hogy utánaolvastam, és megtudtam, hogy mekkora harcos volt, az első sorban harcolt a katonáival, magas termetű volt, és jól forgatta a pallost, ezért próbáltam páncélba tenni” – magyarázza az egyik szobor mellett állva Demeter József a köztévé Kárpát Expressz című határon túli magazinműsorának legutóbbi adásában.

Szobrai a világ összes földrészére eljutottak már: legutóbb például a Csíksomlyóra látogató pápának készíthetett ajándékot Böjte Csaba ferences szerzetes felkérésére. Kegytárgyaiért tavaly, vadászati tematikájú szobraiért pedig idén tüntették ki Érték és Minőség Nagydíjjal.

Inkább hazatértek

„Én csak teszem a dolgom. Mindennap azt csinálom, amire felkérnek, és ha elismerést kapok, az csak hab vagy cseresznye a tortán” – mondja a mesterember.

A Demeter család húsz évvel ezelőtt a semmiből építette fel a ma már tizenhat embert foglalkoztató műhelyt, amely Erdély-szerte a legmodernebb berendezéssel büszkélkedhet. A kilencvenes évek elején Magyarországra költöztek, nyolc évre rá azonban a honvágy hazavitte őket Székelyföldre.

A feleség, Enikő feladata az irodai munka mellett a szobrok festése.

„A nulláról kezdtük, de semmi kétség nem volt bennem afelől, hogy ez működni fog. Nagyon biztattam Jocót, hogy jöjjünk haza, mert itthon is megvan az a lehetőség, ami Magyarországon, és itthon is meg lehet élni” – emlékezik a feleség.

Vidámság és közösség

A gazdag népművészeti örökség nemcsak kézművesként bűvöli el Demeteréket, hanem amatőr táncosként is. A házaspár ezért hetente eljár a szomszédos Udvarfalva művelődési házába, ahol találkoznak azzal a pár lelkes házaspárral, akikkel nyolc éve megalapították az Aranykalász tánccsoportot.

„Régen is erről volt nevezetes Udvarfalva, hogy a helyiek, bármit húztak is – csárdást, tangót vagy keringőt -, sosem ültek, mindig táncoltak. Szégyen lenne, ha ezt nem vinnénk tovább” – mondják.

„Vidámságot, boldogságot, örömet adnak a táncaink és a dalaink. Páratlan értékek ezek! És a társaságban is jól érezzük magunkat. Gyakran eljárunk kirándulni, meg próbák után is elő-előkerül egy-egy pohár bor, beszélgetünk kicsit” – magyarázza József.

Örökség: a haza és a fa szeretete

A mesternek a vállalkozásában is fontos a közösségteremtés: alkalmazottaik zöme a kezdetektől náluk dolgozik. Bár a gépek megkönnyítik a munkát, a szobrok végleges formáját a kézi munka adja meg. Jól képzett fafaragókból pedig nagy a hiány, mert megszűnt a szakoktatás.

A cég állandó megrendelői külföldi vállalatok, amelyeknek iparművészeti tárgyakat készítenek. Ők az igényes, precíz és időben elkészített munkájukat értékelik. Demeter József azonban azt tartja nagy szakmai eredménynek, hogy egyre több egyedi darab készítésére kérik fel, ahol kiélheti kreativitását és szakmai tudását.

Azt mondja: asztalos nagyapjának köszönheti két legfontosabb örökségét: magyarságtudatát és a fa szeretetét. Szerencsés embernek tartja magát, mert azt csinálhatja, amit szeret, ezzel pedig számos embernek okoz örömet.