Óriási élmény a Jänner Rally!

Beszélgetés Markovics Gyurival a Jänner Rallye után, ahol egyedüli Magyarként állta meg a helyét navigátorával Szegedi Mátéval. Ők a Szilveszter Rally után a Jänner rallyt választották a következő versenynek.

Jänner Rally 2018, Ausztria, Mühlviertler régió

Markovics Gyuri:

Linztől Észak-keletre kb. 50 km-re, maximum 1000 méter körüli hegyek, szép időben panorámával az Alpokra. Az úthálózat elképesztő jó, mindenhová aszfalt út vezet, de azért itt a tükörsimán kívül akad bőven dobálós is. Keskenytől a szélesig, sárostól a havason át a jegesig, gyakran a házak között vezetnek az utak. Sokszor egyáltalán nem lehetett gázt adni, mert a latyakon és jégen, főleg az erdős részeken, enyhén szólva magától megy lefelé az autó… A táj csodálatos itt, végtelennek tűnnek a hegyek és hamar leszerényedik bennünk a gondolat, hogy majd meghúzom és ráúszok és majd a hófal… Ettől itt óvatosabbnak kell lenni.

Szegedi Máté ott is megállta a helyét?

- Nehéz pár mondatban összefoglalni egy olyan verseny élményeit, amelyen részt venni szinte az az érzés, mint amikor az ember egy szereplésre egész addigi életén át készült. Valami ilyesmi a Jaenner. Egy 320 LE-s hátsókerék hajtású versenyautóval, ide vinnem kellett magammal mindent, amit eddig a raliról tanultam és itthon hagyni mindent, ami nem működik és esetleg túl kockázatos. Nehéz ezt a csomagot összeállítani úgy, ha nem tudod, hogy végül is milyen időjárás vár majd rád.

Máté már a tréningen is tökéletesen együttműködött. Igyekeztem nem sulykolni belé, hogy ez a verseny veszélyes vagy hasonlók, hanem inkább finoman elmondani neki, mik a Jänner nehézségei. Például azt, hogy amikor látszólag, vagy épp tényleg szörnyű lassan megyek majd egy-egy helyen, akkor ne csapja majd rám a kocsi ajtaját a következő etapon és ne menjen haza egy sárga busszal. Ugyanis, ha itt célba szeretne érni valaki, akkor nagyon le kell csillapodni. Nem működik semmilyen szisztéma, semmilyen koncepció vagy épp stílus. A legtöbb, amit tehetsz, hogy amennyire csak tudod megnyitod az elméd, hogy semmi sem baj, bármi jöhet, minden helyzetnek örülök és majd megoldom. Minden másodperceben variálni kell a vezetési stílust. A vadtól a túl óvatos, szinte itt-ott ciki lassúságig.

Azt hiszem Máté elfogadta ezt és igyekezett a hangsúlyokkal folyamatosan megfelelően előre figyelmeztetni és reagálni a körülményekre. Nagyon tetszett ahogy navigált.

A VB-n sokszor halljuk a gyorsok végén a nyilatkozatokban, Kris Meeke-től, hogy "good rhythm, but too much sideways". Imádom ezt a mondatot, de minket maximum az utóbbi kisértett, a Jänner ralinak ugyanis a legritkább esetben van ritmusa. Inkább mondjuk így története van, amit az adott időjárás megír és ezt kell eljátszanod tökéletesen a hangszereden, mindegy, hogy M3-as BMW vagy összkerék hajtású autó, nem könnyű feladat.

Itt már az általad is megszokott BMW-vel álltál rajthoz. Miként is sikerült a versenyetek? Milyen volt a szinte hó nélküli versenyen úton tartani a bömöst?

- Az út annak ellenére is nagyon csúszott, hogy a hó 70%-ban elolvadt. Olyan volt a BMW-vel menni, mint ha egy Boeinggel szeretnél megvillanni az olasz sikátorokban. Viccet félretéve, ez a kocsi fantasztikusan irányítható és jóindulatú, tökéletesen viselkedik ezeken az utakon is, és ezt különösen kihívásnak gondoltam, ebben a versenyben, hogy egy adott kultikus autótípussal, hogy lehet ezt megoldani. Arra gondolok, hogy milyen amikor ennyire keskeny utakon és ennyire változatos körülmények között kell menni egy ennyire erős hátsó kerekessel. Tény, hogy könnyebb lenne a dolog egy alacsonyabb teljesítményűvel, de ez benne az érdekes, hogy ez egy M3-as. Nagyon tetszett, de az autó teljesítményének itt tényleg csak a töredékét használhattam.

Az 5-ös gyors rajtja után pár méterrel, eltört nyakban a pillangószelepeket mozgató tengely végén az az alkatrész, mely az egész tengelyt fordítja. 5 percig kötegelőztem, hogy kb. 5% gázt tudjak húzni a pedállal, és hogy a letört alkatrész ne akadjon föl sehová. Így mentünk két gyorsot. Etapon a kettő közt még hekkeltem, hogy az 5%-ból tíz legyen. Hál Istennek nem akadt föl a gáz. Még csak az hiányzott volna ezeken az utakon. A szervizben a javítás elhúzódott, azonban tökéletes lett. Köszönjük a szerviz mérnökeinknek. 4 percet kikéstünk. Így a 42. helyről kezdtem újra hajtani. Az összetett 24. és a hátsókerék hajtás második helyéig sikerült visszaküzdeni magunkat. A késés miatti hátsóbb rajtpozíció hozott pár szép előzést. Itt viszont, Európa szívében, simán lehúzódnak. Méghozzá azonnal. Köszönöm nekik. Összességében jó hangulatban telt a verseny.

Még az első kör 2-es gyorson Liebenau-n feltartott egy kresz tábla, de ez kellett. Ha ott nem csúszom meg, akkor később kísérletezem tovább és sokkal kockázatosabb helyen, esetleg az erdőben a fák között végeztük volna a futamot. Latyakos volt az út, vagyis a jégpáncél amire ráesett a friss hó. Nyilván ott hibázok, ahol a barátaink nézik a versenyt. Így akadt lelkes segítő és motiváció az osztrákoknak, hogy gyerünk tolni! Miután kitoltak a kresz táblánál, utána körülbelül 20 méterrel megint megforogtam. Ennek a két hibának köszönhetem, hogy később higgadtan mentem, ezen a legveszélyesebb Liebenaui pályán.

A többi gyorson az időket tekintve viszonylag egyenletes teljesítménnyel autóztunk. Fura, hogy ennyire nehéz verseny volt és mégis élveztük. Volt egyfajta áhítat, vagy épp alázat bennünk, hogy itt lehetünk egy ilyen szuper autóval és a már említett nyitottság mindenre, ahhoz, hogy ez az egész öröm és ne félelem legyen. A Monte Carlós Pirelli SottoZero-k csodálatosan dolgoztak. (szöges, lamellás, 18"-os) 4 gumival csináltuk végig. A legkomolyabb ellenfelünk egy Mercedes 190-es volt, sajnos ő kicsúszott, de nagyon jól ment. Jó páros volt az M3-sal ez az AMG Merci.

Óriási élmény a Jänner Rally. Biztosan megyünk még itt!

Legközelebb hol és milyen autóval állsz rajthoz?

- Ha minden jól alakul akkor a Rebenland Rallyn, szintén Ausztriában!

Köszönjük Partnereink segítségét!

- Hajósi Miklós -