Közös nosztalgiázás a Szpari legendáival

A Spartacus 1928 Egyesület zárórendezvényén megajándékozták a nyíregyházi foci első aranykorának formálóit.

Remek hangulat jellemezte a Spartacus 1928 Egyesület csütörtöki évzáró találkozóját. A szurkolói szervezet vendégei ezúttal a Nyíregyháza Spartacus – akkori nevén NYVSSC – egykori kiváló labdarúgói voltak. Czeczeli Károly, Kiss Miklós, Szekrényes András, Teschmayer István, Kozma József, Cséke György és Vágó Zoltán számára a meghívók egy kis meglepetéssel is készültek.

Az egyesület vezetői nagy barátsággal adtak át mindegyikük részére egy-egy Szpari szurkolói sálat és kupát „Köszönjük, Bajnok!” felirattal.

– A beszélgetésre nagyon sok, főként fiatalabb Szpari-szurkoló volt kíváncsi – kezdet visszatekintését az összejövetelre dr. Teschmayer Gábor, a Spartacus 1928 Egyesület elnöke. – Olyanok, akik a ’70–80-as években még meg sem születtek, amikor a vendégek a nyíregyházi labdarúgás első aranykorával ajándékozták meg városunkat.

– A fényképes vetítéssel egybekötött beszélgetéshez a korabeli Kelet-Magyarország fotói és cikkei hosszas könyvtári kutatómunka eredményeként kerültek elő. Az utolsó NB II-es szezon meccseiről, majd az NB I-es mérkőzésekről meséltek a játékosok.

Meccsek, gólok, sztorik

– A meccsekről, a gólokról, az egykori csapaton belüli tréfákról, a ma már szinte hihetetlen nézőszámokról és az akkori szurkolásról, drukkerekről szívesen beszéltek a legendák. A közel kétórás nosztalgiázás csak megerősítette bennünk azt: a jövőben is fontos, hogy ne feledkezzünk meg a Szparinak egykor országos hírnevet szerző sportemberekről. Bízunk benne, hogy évtizedek múlva az akkori fiataloknak is lesznek hasonló legendái.

– Legendás meccsek, legendás gólok, fantasztikus, nagy létszámú szurkolótábor – ez volt akkor, erről hallhattunk. Hisszük és reméljük, hogy ez lesz a Szpari jövője is – vélekedett dr. Teschmayer Gábor.

Visszatérve a találkozóra, a csütörtöki edzést követően Mátyus János, a Spartacus jelenlegi mestere is megérkezett, és szólt is szurkolókhoz. A régi focisták sztorizásában ki más, mint Nyúzó, azaz Cséke György vitte a prímet, emelve az egyébként is jó hangulatot.

Jól esett a meghívás

– Ahogy öregszem, egyre inkább elérzékenyülök, ha régen látott egykori csapattársakkal találkozom – kezdte visszapillantását az összejövetelre Czeczeli Károly.

– Most is így volt, nagyon jól esett, hogy meghívtak bennünket, és még emlékeznek ránk. Ami viszont meglepett: szinte csak fiatal szurkolók voltak ott, azok az idősebbek, akik akkor a meccseinken kint voltak, nem. A meghívóktól igazán kedves gesztus volt, hogy meg is ajándékoztak bennünket, nagyon jól éreztem magam, és gondolom, a többiek is így vannak ezzel – így az egykori remek focista.