Győztes meccs után váltottak Nyírbátorban

Nyírbátor - Fogarasi Zoltánnak megköszönték az eddigi munkáját, a célt új edzővel akarják elérni az NYFC-nél.

Lejárt ugyan az eltiltása, de Fogarasi Zoltán szombaton sem ülhet le a nyírbátori kispadra. Az ok prózai: az NB III-as futballcsapat eddigi trénerét (aki az eddigi 49 bátori bajnokiján 32 győzelmet 7 döntetlent és 10 vereséget tud felmutatni) a Nagyecseden 1–0-ra megnyert mérkőzést követően menesztették.

– A vezetőségi ülésen döntöttünk úgy, hogy a cél elérése érdekében szükség van a változtatásra – jelentette be az edzőváltás tényét Baracsi Balázs, a Nyírbátori FC elnöke. – Úgy éreztük, hogy a játékosoknak új impulzusra van szükségük, ezért megköszönve Fogarasi Zoltán eddigi munkáját és elismerve a maximális szakmai felkészültségét, nem végleg bezárva egymás mögött a kaput, meghoztuk ezt a döntést.

Furcsának tűnhet, hogy győztes mérkőzés után szántuk el magunkat erre a lépésre, de a tét óriási, ezért nagyon is megalapozott és felelősségteljes döntést hoztunk. Még annyit, hogy a kialakult helyzetért nem egyedül az edző a felelős, hanem a a futballisták is, de a bajnokság közben meg van kötve a kezünk, és ha személycserében gondolkodunk, akkor egyedül az edzőváltás jöhetett szóba. Nagyon bízunk benne, hogy elérjük a bennmaradást, legalább osztályozóval, de természetesen az egyenás ági megkapaszkodásról, tehát a második helyezésről sem mondunk le. Ennek érdekében a vezetőség, és remélhetőleg a játékosok is mindent meg fognak tenni.

Nem meglepő, az edzőt derült égből a villámcsapásként érintette a személyét érintő bejelentés.

– A hétvégi győztes mérkőzésünk után, ahol ugyan nem arattunk gólzáporos sikert, de a körülményekhez képest végig magabiztosan és jól játszottunk, nem gondoltam volna, hogy a keddi edzésen csak passzív zsemlélőként veszek majd részt, s csupán egy feladatom marad majd, elköszönni a csapattól – kezdte Fogarasi Zoltán. – Márpedig ez történt, hiszen a vezetőség megköszönte az eddigi munkámat és mással képzeli el a folytatást.

Természetesen óriási csalódottságot érzek a döntést illetően, hiszen sikeresen szereplő csapatnál, amely ráadásul győztes mérkőzés után előkelő pozícióban várja a hátralévő hét mérkőzést, nem mindennapos az edzőváltás. Természetesen a váltás okáról sok mindent lehet hallani, de maradjunk annyiban, hogy bármelyik verzió is a valós indok, a száraz tényeken nem változtat semmit, hiszen a DEAC ellen már nem én vezethetem a csapatot. Mint általában mindig, most is magamban keresem először a hibát, s nem másokban. Talán a vezetőséggel szembeni gyakoribb kommunikációm hiánya eredményezte a váltást, hiszen egy-egy kiadós beszélgetéssel meg lehetett volna előzni ezt a döntést!

Én sem vagyok tévedhetetlen, a munka el tudja venni olyan apró, de lényegesnek tűnő dolgokról is figyelmemet, amit esetleg mások látnak, de én nem veszek észre! Csak sokszor jelzést sem kaptam az ilyen típusú dolgokról! Mindenesetre tanultam az esetből, biztos vagyok benne, hogy a pozitív töltetét ragadom majd meg ennek a váltásnak is!

Az való igaz, hogy néhány mérkőzéstől eltekintve ősszel sem, és eddig tavasszal sem játszottunk közönségcsalogatóan, de ilyen komoly tét mellett inkább az eredményesség mellett tettem le voksomat. Lehet, ez lett a vesztem, de ezt vállalom is, hiszen nem akartam azt, hogy szép játékkal haljunk meg és jövőre a megyei első osztályban kössünk ki. Úgy gondolom, hogy ezen a téren szakmailag teljesen megalapozott döntést hoztam, aminek az eredménye a jelenlegi harmadik hely.

– Az azért nagyon jólesett, hogy a csapatból is és az edzőkollégák közül is sokan felhívtak, hogy értetlenül állnak a döntés előtt – folytatta Fogarasi Zoltán. – Nyugodtan mondhatom, hogy körülbelül annyit csörgött a telefonom, mint amikor Újfehértóval bajnokságot nyertünk. Pedig mekkora a különbség a két dolog között!

Úgy érzem, hogy két év sikeres munka után az időzítés kissé furcsa, és számomra megmagyarázhatatlan, hiszen az év elején kitűzött két cél közül az egyiket már teljesítettük, hiszen felkerültünk a Magyar Kupa országos főtáblájára, míg a bajnokságot illetően harcban vagyunk az egyenesági bennmaradásért is és az osztályozós helyekért is.

Ráadásul a sorsolásunk is nagyon kedvezőnek tűnik, hiszen a hétvégi mérkőzéssel kezdődően minden találkozón reális győzelmi esélyekkel léphetünk pályára. Nagyon komoly hiányérzetem van amiatt, hogy a két éve megkezdett sikeres munkámat nem fejezhettem be, és az új típusú NB III-ban vélhetően második szabolcsi gárdaként nem mérethetem meg magamat és a csapatomat.

– Ettől függetlenül nagyon büszke vagyok arra, hogy két évig edzője lehettem a megye egyik legjobb csapatának, ráadásul tavaly újoncként szereztünk ezüstérmet és a mostani kiélezett bajnokságban is minden esélyünk megvan arra, hogy dobogón végezzünk. A hétvégi mérkőzésen ülhettem volna nyolcvanadik alkalommal az NB III-ban, azon belül ötvenedjére a nyírbátori kispadon, amit nagyon szép győzelemmel szerettem volna megünnepelni.

A lelkiismeretem teljesen tiszta, hiszen szakmailag nagyon jól felkészített és összerakott csapatot hagyok az utódomra, aki remélhetőleg új impulzusokat adva a csapatnak teljesíteni fogja az előbb említett célokat. Az biztos, hogy az egyik legnagyobb szurkolója maradok a Bátornak, és természetesen magaménak is fogom érezni a minden bizonnyal teljesülendő bennmaradást, mert ebben azért vastagon benne van az én munkám is.

– A hogyan tovább természetesen még erősen kérdőjeles, de szerencsére azért akad feladat így is bőven, hiszen az amatőr válogatott egyik edzőjeként gőzerővel készülünk a júniusi olaszországi Európa-bajnoki-döntőre, ahol remélem, hogy újra Nyírbátor fogja adni a csapat gerincét, mint ahogyan adta a tavaly októberi selejtezőn is.

Azért szakítok arra is egy kis időt, hogy kifújjam magam, és feltöltődjek egy kicsit, hiszen az elmúlt időszak igen sok stresszel és munkával járt. Aki ismer, nagyon jól tudja, hogy az életem a foci, az edzősködés. 2008 nyara óta nagyon keveset pihenve dolgozok azért, hogy magamat is képezve, fejlesztve az aktuális csapataimnál a lehető legjobb eredményt érjem el.

Szerencsére ez Újfehértón és Nyírbátorban is sikerült, és remélem, hogy a jövőben az új kihívásoknak is hasonló sikerességgel tudok majd megfelelni. Aki viszont edzői pályára adja a fejét az jól tudja, hogy az edzői kispad egy időzített bomba, ami bármikor robbanhat. Itt nincs középút, vagy sikeres vagy, vagy elbuksz! Nálam most robbant fel ugyan, de pont a sikereim miatt nem érzem magam bukott edzőnek, sőt a fülemben cseng Mezey György gondolata, aki 2000-ben az UEFA B-diplomák kiosztásakor a kollégák előtt azt mondta: „Akkor leszel jó edző, ha tizenkét bábut raksz fel a mágnestáblára, lesz bajnoki címed és ki is rúgnak valahonnan”. Ezek szerint a tegnapi nappal váltam jó edzővé…

– Végezetül pedig szeretném megköszönni a csapatomnak az eddigi közös munkát és a sok-sok szép győzelmet, valamint a döntés okozta csalódottságom ellenére is a bátori vezetők eddigi bizalmát, és azt, hogy ideális körülményeket teremtettek a minőségi szakmai munkához! Higgye el mindenki, hogy ez nagy dolog a mai amatőr futballban, hiszen Nyírbátorban szinte kizárólag a szakmára kell figyelnie az edzőnek, s az én esetemben is ez volt a sikeres munkám alapja.

Utód: csak a jövő héttől

Németh Károly lett az új nyírbátori edző, de az NYFC-nél korábban már tevékenykedő, ősszel még Nyíregyházán dolgozó szakember csak a jövő héten veszi át a csapat irányítását, mivel a Bozsik-programban betöltött pozíciója miatt külföldön tartózkodik. Addig is az ifjúsági csapatoknál tevékenykedő Tóth Tibor, Szegedi György edzőpáros készíti fel a csapatot a szombati, Debreceni EAC elleni bajnokira, de már a leendő tréner útmutatásai szerint. Németh Károly megbízatása a bajnokság végéig, tehát a hátralévő hét bajnoki plusz – ha szükséges – a két osztályozóra szól.