Osonópályára kerültek a szatmáriak

Fehérgyarmat - A ritka balszerencsés sérülés után a Szatmár Uniónál jól sikerült Tóth Tibor visszatérése a futballpályára.

A Hajdúszoboszló és a Létavértes mellett a Szatmár Unió FC a harmadik olyan csapat, amelyik két győzelemmel kezdte a – majdnem azt írtuk, hogy a tavaszi szezont, de kinéztünk az ablakon, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy – 2013-as esztendőt az NB III. Tisza-csoportjában. A fehérgyarmatiak bravúros évkezdése nemcsak azért érdemel említést, mert a 12. helyről, tehát hátulról a harmadikként vágtak neki az idei folytatásnak és még csak nem is azért, mert kétszer játszottak idegenben, hanem mert az élbolyban helyet foglaló ellenfeleket győztek le: a nyitányon Hajdúböszörményben nyertek 2–1-re, szombaton pedig Tiszaújvárosban 1–0-ra.

Az edző és a csapat terhe

A hatpontos álomrajt egyik főszereplője Tóth Tibor, aki új játékosként a télen – ezzel megint nem mondtunk nagyot, hiszen újra kinéztünk az ablakon – lett az Unió játékosa. A 25 éves futballista a bajnokságot még nagyecsedi színekben kezdte, de mindössze egyetlen mérkőzés jutott neki, mert nem mindennapi sérülést szenvedett.

– A külső szemlélő biztos jót derül majd a történeten, számomra azonban nem volt vicces, amit augusztusban átéltem – vágott bele a kálváriájába Tóth Tibor. – Ausztriából, alacsonyabb osztályú csapatomból hazatérve lettem a nagyecsediek labdarúgója, a játékengedélyem késve érkezett meg, így csak a második fordulóban, a Létavértes ellen léphettem először pályára. Ennek a meccsnek a kilencvenedik percében a győztes gól előtt én hoztam helyzetbe csapattársamat, Nyíregyházi Gábort, és a gólöröm közben nem bírtam el edzőm és játékostársaim rám nehezedő terhét. Feczkó Tamás ugyanis az ölembe ugrott, a fél csapat pedig oldalról érkezett, eldőltünk, mint a dominó, a térdem pedig nyekkent egyet. Éreztem, hogy nagy a baj, mivel nem bírtam lábra állni, és bár bíztam az ellenkezőjében, a Székesfehérváron elvégzett orvosi vizsgálat megállapította az elülső keresztszalagszakadást, némi komplikációval.

Keresett lett a télen

A játékos hozzáteszi: senkire nem haragszik a történtek miatt, sőt, ezekben a nehéz hónapokban derült ki igazán, hogy kikre is számíthat. Nem sokan voltak ilyenek, de korábbi edzője, családtagjai és néhány igazán közeli cimbi azért segítette a felépülését, aminek az lett az eredménye, hogy a télen (vagyis három hónapja, a még most is taposott, szívünknek oly’ „kedves” évszakunk legelején) szóba került a neve a Szatmár Uniónál, ahol a vezetők a fejükbe vették, hogy az NB III-ban tartják a csapatot.

– Az igazsághoz tartozik, hogy a rehabilitációs időszak alatt Nagyecseden nem sok érdeklődést mutattak irántam, így hát meghallgattam az ibrányiak és a nagykállóiak ajánlatát is, mígnem a kitartóan érdeklődő szatmáriakat választottam – folytatta Tóth Tibor. – Joggal gondolhatnák, hogy ezen a szinten nincs szükség a légiósokra, de a mi csapatunk román légiósai az edzéseken is olyannyira odateszik magukat, hogy annak a meccseken is meg kell látszódnia. Az pedig szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy Bakos Bencével, Szűcs Ferenccel és velem tovább erősödött a csapat, így joggal tűztünk a zászlónkra a hatodik hely megszerzését. Úgy voltunk vele, az első három meccsből hét pontot gyűjthetünk, a Cigánd elleni találkozónk elmaradt, a két idegenbeli fellépésünkön mégis hat ponttal gazdagodtunk. Úgyhogy az osonópályán elkezdtük a felzárkózást.

A Szatmár eddigi meccseinek beszámolója szerint Tóth Tibor mindkét alkalommal a jól teljesítők közé tartozott. Miben nyilvánult ez meg?

Elégtétel lenne a gól

– Ugyan még nem sikerült betalálnom az ellenfelek kapujába, de mindhárom gólunkból kivettem eddig a részem – vonta meg a mérleget a „civilben” testnevelőként dolgozó futballista. – A támadójáték hatékonyabbá tétele reményében igazoltak le a gyarmatiak, igyekszem is ennek megfelelni. Az első találatomat pedig a Nagyecsed elleni hétvégi mérkőzésre tartogatom, megmondom őszintén, éreznék egyfajta elégtételt, ha sikerülne bevennem korábbi csapatom kapuját. És persze arról sem mondtam le, hogy kiharcoljam a helyem az Európa-bajnokságra készülő amatőr válogatottban, a sérülésem előtt ugyanis rendre tagja voltam a keretnek.