Azért még tartós tejet is szeretne venni

Interjú Kökény Roland olimpiai-, világ- és Európa-bajnok kajakozóval: A Nyíregyházi Vízügy Medosz SE-től indult el az úton, amely egyelőre a londoni aranyéremnél ért véget.Az egész egy Gádor Béla utcai nyíregyházi lakás fürdőkádjában kezdődött. A kis Kökény Roland az arra a célra kifejlesztett apró lapáttal tette meg az első húzásokat – ha úgy tetszik a londoni aranyérem felé. A dolog a császárszállási tavon fordult komolyabbra, ahol az édesapja által alapított kajak-kenu szakosztályban kezdett sportolni. Tizennégy évesen elkanyarodott az útja Nyíregyházáról, de olykor-olykor visszatér.

Mint például a hétvégén, amikor előbb pénteken az egykori kajakos társak összejövetelén vett részt, szombaton pedig általános iskolai osztálytársa, a tekéző Finta Zoltán közbenjárására volt díszvendége a Kárpát Kupának, és ahol elvégezte a viadal kezdődobásait.

KM: Két hármast dobott. Talán nem is baj, hogy a kajakozást választotta...

Kökény Roland: Nincs közelebbi kapcsolatom a tekével, de biztosan jobban dobtam volna, ha az olimpia utáni első edzések egyikén nem sérül meg a vállam. Az esztergomi tréningen a szponzorom előtt vagánykodva végeztem el egy olyan gyakorlatot, amelyet talán nem kellett volna. Még mindig jobb, mintha májusban történt volna ilyesmi, így csak annyi következménye lett, hogy a tervezett tíz dobásból egy, illetve a résztvevők kérésére még egy lett.

KM: Az most is kiderült, hogy nem egyszerű olimpiai bajnoknak lenni. Mennyire kellemes ez a teher?

Kökény Roland: Többségében nagyon barátságos élethelyzetekbe kerülök, például amikor iskolákba megyek élménybeszámolóra vagy gyerekekkel találkozom mondjuk a sportágválasztón. Az is igaz viszont, hogy az olimpia óta nem saját magam gazdálkodom az időmmel. Két-három hétre előre be van táblázva az menetrendem, és elég fárasztó folyamatosan úton lenni, megfelelni a vendéglátóknak. Az embernek van egy olyan igénye, hogy szeretne a barátaival, uram bocsá’ egyedül lenni, de ez nem az az időszak. A nyíregyházi programomat is már augusztus végén beírtam a naptáramba, de ide nagyon szívesen jöttem.

KM: Ez az olimpiai aranyérem mekkora elégtétel volt a négy évvel ezelőtti megpróbáltatásokért, amikor a négyes hajóból kikerülve lemaradt a pekingi játékokokról?

Kökény Roland: Életem nagy álma valósult meg az olimpiai aranyéremmel, egyúttal visszaigazolást kaptam arra, hogy amit elterveztem, azt képes voltam valóra váltani. Talán az sem véletlen, hogy párosban jött össze ez az elsőség, hiszen korábban is értem el sikereket ebben a versenyszámban, de az előző edzőm nem engedte, hogy kibontakozzak a kettesek között. Annak ellenére sem, hogy az első világbajnoki címemet 2005-ben párosban szereztem még Kucsera Gáborral. Rá egy évre négyesben lettem világbajnok, 2009-től pedig az ezer párosra feküdtem rá, keresve magamnak az ideális vezérevezőst, akit tavaly Dombi Rudolf személyében találtam meg. Ugyan tizenegy év közöttünk a korkülönbség – sajnos, az én „javamra” –, de ennek a felállásnak csak előnye van, a hátrányával még nem szembesültünk. Sokkal megfontoltabb és valamivel állóképesebb versenyző vagyok, ő viszont robbanékonyabb. Az eredmények is azt mutatják, hogy jól kiegészítjük egymást.

KM: Versenyzőtársa több fórumon erősen kapicitálja arra, hogy még egy olimpiai cikluson át együtt versenyezzenek. Fogékony erre a felkérésre?

Kökény Roland: Koromnál fogva egy évnél tovább már nem tervezhetek, szokták is mondani a huszonéves fiatalok, hogy tartós tejet már ne vegyek... Egy évet még biztosan meg tudok ígérni, már csak azért is, mert van már közösen egy Európa-bajnoki és egy olimpiai aranyunk, jó lenne így együtt még egy világbajnoki címet is begyűjteni, és akkor Rudinak is teljes lenne a kollekciója.

KM: Az olimpiai döntő ezer méteréből a táv hanyad része köszönhető Nyíregyházának?

Kökény Roland: Nyíregyházának az köszönhető, hogy itt kezdtem el kajakozni, és megszerettem ezt a sportágat. Édesapam alapította a Vízügy szakosztályát, miként a megyében még további körülbelül tíz helyen. Elég komoly kajakos élet volt itt akkoriban, de a még jobb lehetőségek miatt 1989-ben Tiszaújvárosba kerültem, apukámék pedig 1992-ben költöztek Miskolcra. Nem sokkal ezután feloszlott az itteni kajakos fellegvár.

KM: Mi maradt meg a nyíregyházi kapcsolatokból?

Kökény Roland: Édesapám mellett Veres István volt a másik nevelőedzőm, vele gyakran szoktam beszélni és voltunk is együtt Ukrajnában raftingolni. Dallosné Gyöngyike nénivel, aki megtanított úszni, szintén tartom a kapcsolatot és jóleső érzés volt találkozni az egykori kajakos társakkal is, akadt akivel húsz év után először. Egykori testnevelőmmel, Kantár Attilával is szoktam beszélni, voltam is már nála az Arany Iskolában az uszoda avatóján és tervezzük, hogy olimpiai bajnokként is meglátogatom őket.

Névjegy

Név: Kökény Roland

Született: Miskolc, 1975. október 24.

Egyesülete: Esztergomi Kajak-Kenu SE

Korábbi egyesületei: Nyíregyházi Vízügy Medosz SE (1982-1989), Tisza Erőmű SE, Csepel SC, Bp. Honvéd

Címei: olimpiai bajnok (K-2 1000 m, 2012), világbajnok (K-2 1000 m – 2005, K-4 1000 m – 2006), világbajnoki ezüstérmes (K-4 1000 m – 2001, 2003), Európa-bajnok (K-4 500 m – 2004, K-2 1000 m – 2012), további hatszoros Eb-ezüst- és egyszeres -bronzérmes

Díjai, elismerései: Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt (2004), Magyar Érdemrend tisztikereszt (2012), az év magyar kajakozója (2005)