Jászai Mari-díjra érdemesen

Labdarúgás - A visszatérő Szécsi Zoltán szerint néhány tarpai srác nevét meg kell, hogy ismerje a közvélemény.

Nem tűnt el, pláne nem alakult át. Még mindig a régi. A tiszabecsei csapat széthullása, vagyis másfél éve a saját útját járta, miközben mindig akadtak (nem kevesen...), akik visszasírták. Aranyköpései mindig ültek, ráadásul azt sem lehet rásütni, hogy csak a dumából élt meg. A Tisza-parti egyletet irányítja kiejtette a Nyíregyháza Spartacust a Magyar Kupából, az amatőr legénységek számára kiírt országos Sport M Kupa döntőjében csupán azért nem szerepelhettek, mert a Becs eltűnt a süllyesztőben.

A nyáron kellős közepén Szécsi Zoltán – egyebár róla van szó – visszatért a színre: a megyei másodosztály Carmo-csoportjában szereplő Tarpa trénereként próbál villantani. Annál is inkább, mivel továbbra is kirázza a hideg a középszerűség.

– Nagyon érdekes, mert amíg nem edzősködtem, addig annyira nem hiányzott, most hogy ismét belekeveredtem és rögtön belecsöppentem a sűrűjébe úgy érzem, újra a régi vagyok, elkapott a gépszíj – merengett Szécsi Zoltán. – Nem lesz egyszerű a feladat, mert az egész történet alapja a nagyon komoly labdarúgó akadémia Tarpán, aminek valahol a hegyekben kellene elhelyezkednie: az onnan kikerülő, a felnőtt futballra még nem egészen érett fiatalok további versenyzetését szükséges megoldani. Az idei cél, hogy az első öt hely valamelyikén végezzünk, az erős második hellyel viszont abszolút elégedetlen lennék. Sőt, a bajnok cím mellett legalább a Kossuth-díjat, és három Jászai Mari-díjat szeretnék kiérdemelni. Hozzáteszem, van néhány tarpai srác, akik nevét meg kell, hogy ismerje a megye közvéleménye, ezen leszünk. Olyan helyre találtam, ahol megint fog velünk történni valami az elkövetkező időszakban...

KM-KT