Rákóczi hadnagyából Rákóczi Katonája

Június 11-én megünnepelte csapata, a Nagyecsed bajnoki címét, majd másnap reggel vonatra szállt, és meg sem állt Kaposvárig. Azóta ott is tartózkodik Katona György, péntek óta már mint a Rákóczi NB I-es futballcsapatának szerződtetett játékosa. Apropó, Rákóczi. A 23 éves támadó számára nem lesz idegen az, ahogyan Somogyban szurkolnak a csapatnak, hiszen előző állomáshelyén, Ecseden is így „becézték” a társaságot. A szatmári társaságnál kulcsember, ha úgy tetszik hadnagy volt a játékos, aki Kaposváron megmarad egyszerű Katonának.

Csapattársa ajánlotta

– Nem volt más választásom, ha élni akartam ezzel az eséllyel, akkor az utolsó bajnokink másnapján utaznom kellett – mondta a számára kimagasló lehetőségről Katona György. – Márpedig élni akartam a lehetőséggel, amely csapattársam, Marcsek Zoltán jóvoltából válhatott valóra. Zoli két és fél éven át volt a Kaposvár játékosa, a vezetőség még nagyjából ugyanazokból a tagokból áll, mint az ő idejében, így kapcsolatai révén jött össze a próbajáték. Az eséllyel persze nekem kellett élnem, de amikor az első hét után nem küldtek haza, akkor már kezdtem bizakodni, hogy összejöhet a szerződés. Sisa Tibor edző jelezte is, hogy számít rám, ami után megkezdődtek a tárgyalások, és a múlt hét pénteken három esztendőre szóló szerződést írtam alá a Rákóczihoz. Mármint a kaposvárihoz.

Foglalták neki a helyet

A kaposvári házirend szerint egy (próba)játékos addig nem öltözhet az első csapat öltözőjében, ameddig nem köti aláírt szerződés az egyesülethez. Mindez azt jelenti, hogy Katona György csak hétfőn cuccolhatott át a „Hazai” feliratú helyiségbe, addig a vendégoldalon jutott számára fogas.

– A korábbi válogatott kapussal, a szintén NB III-ból, egész pontosan Balatonlelléről érkezett Posza Zsolttal jól megfértünk az alkalmi öltözőben, de amikor ő szerződést kapott, akkor egyből szólt: „Kicsi, foglaltam számodra helyet magam mellett” – mesélte az érintett. – Amúgy nagyon rendesek a csapattársaim, az első edzések után már többen „Gyurikáztak”, ami talán annak a jele volt, hogy kezdenek elfogadni. Amikor pedig kiderült, hogy kocsordi származású vagyok, akkor mindjárt lett közös téma, leginkább az érdekelte a srácokat, hogy ismerem-e Szalacsi Sándort, az internetről híressé vált „jó munkás embert”. Amúgy elég jól belaktam már a kaposvári stadiont, hiszen megérkezésem óta ott biztosítanak számomra egy szobát, csak az aggaszt, hogy nagyjából egy hétre való holmit hoztam magammal, és hétfőn már a harmadik hetemet kezdtem a somogyi megyeszékhelyen. És ahogy elnézem a menetrendet valamikor szeptember elején, a válogatott mérkőzések miatti szünetben lesz lehetőségem arra, hogy hazamenjek. Persze, ruha nélkül nem maradok, édesapám majd hozza az utánpótlást.

Katona György akár a kaposvári ikon, Oláh Lóránt utódja is lehet, hiszen az utóbbi évek legeredményesebb somogyi gólvágója a nyáron a Ferencváros játékosa lett. Mennyire jelzésértékű, hogy a Nagyecsedről érkezett játékos a szombati, horvátországi edzőmeccsen a kezdőcsapatban kapott helyet?

– Azért egy újoncjátékos vállára akkora terhet nem fognak pakolni, hogy ő legyen Oláh Lóránt utóda, mint ahogy abból sem szabad messzemenő következtetéseket levonni, hogy a hétvégén kezdtem – így Katona György. – Úgy látom, a négy–kettő–három–egyes rendszerben a támadközéppályások között számít majd rám a Mester, pardon a Tréner, hiszen így kell szólítanunk, a jobb és bal oldalon is bevethető vagyok. Nagyjából öten pályázunk ezekre a szerepkörre, így hát szó sincs arról, hogy bérelt helyem lenne.

De vajon mivel győzte meg végleg Sisa Tibort az NB III-ban utóbb bajnoki címet szerzett futballista?

Sikeres lőgyakorlat

– Az első héten, úgy a csütörtöki edzésen volt egy lövőgyakorlat, amikor a kényszerítőből visszakpott labdát kellett kapura lőni – válaszolta a 23 éves csatár. – Méghozzá úgy, hogy Sisa Tibor a kapu mögé állt, és szinte az utolsó pillanatban jelezte, hogy hová is kell helyezni a labdát. Nekem nagyjából kilencven százalékos pontossággal sikerültek a lövések, talán ez győzhette meg a szakvezetőt. Aztán az sem vált a káromra, hogy az első hetet lezáró egymás közötti edzőmeccsen az 1–0-ra győztes csapatban szerepeltem, a gól az én átadásomból született. De nem lehetnék itt, ha nincs a családom, amely mindenben támogatott, nincs Marcsek Zoltán ajánlása és az ecsedi vezetők pozitív hozzáállása. Nekik örökké hálás leszek, és ha majd hazamehetek, biztos, hogy meglátogatom őket. Már csak azért is, mert a bajnoki címért járó aranyat még nem kaptam meg...

- Bodnár Tibor -