2010.07.02. 16:17
Akinek bejött a vuvuzela
<p>Braun Brúnó világbajnoki élményei Fokvárosból.</p>
Élményekben gazdag napokon van túl Braun Brúnó, a nyíregyházi férfi kézilabda klub remek beállósa, aki egyben komoly üzletember is. Utóbbinak köszönhetően vett részt egy egzotikusnak is nevezhető utazáson, amelynek része volt néhány nap Dél-Afrikában.
Fokvárosi meccs élőben
– Mintegy kilencvenen voltunk, észtek, lengyelek, szlovákok és nyolcan magyarok-kezdte világbajnoki beszámolóját Braun úr. – A szakmai utazáson pár napot töltöttünk Dél-Afrikában, pontosabban Fokvárosban. A vébé rajtja előtt két nappal még sok minden hiányzott, a stadiont még festették, egyik honfitársunk nekidőlt a kerítésnek, aminek nyoma is maradt. A stadion előtt körforgalma is építették még és a Fan Klubok sem álltak , ahol később a szurkolók óriás kivetítőn nézhették a mérkőzést. Mi is egy ilyenben láttuk a nyitómeccs első félidejét, a hazaiak még az asztalon is ugráltak, amikor megszerezték a vezetést. Élőben az Uruguay-Franciaország találkozót néztük meg, uruguayi mezben és a VIP-páholyból. A stadionba nem volt egyszerű bejutni, majd másfél órába tellett, mert úgy megvizsgáltak mindenkit, mint egy repülőtéren. Mindet ki kellet pakolni a zsebekből és még át is világítottak bennünket. Maga a meccs eléggé unalmas volt, ám a hangulat, a VIP-kiszolgálás az pazar.
Álmában is hallotta a vuvuzela hangját
A vuvuzela zavaró hangját a képernyők előtt ülők nagyon megutalták, de milyen ez a hang élőben?
– Amikor napközben megszólaltatták a vuvuzelákat, az bizony idegesítő volt vélekedett a vuvuzeláról Braun Brúnó. – Benn a stadionban már más volt a hatása, akkor elviselhető, sőt remek hangulatot varázsolt, nekem bejött. Ennek ellenére két nap múlva, még álmomban is hallottam a hangját, rendesen zúgott az ember feje.
A közbiztonság miatt nagyon sokan óvták a külföldieket, a vébén pedig már a nyitány előtt hallottunk híreket lopásokról.
- Amikor megérkeztünk, felhívták a figyelmünket arra, hogy egyedül ne kószáljunk Fokvárosban – tért rá a témára Braun Brúnó. – Nem is tehettük, hiszen minden nap közös programjaink voltak eset már fáradtak voltunk és a szállodában maradtunk. Nagyon sok szögesdróttal elzárt területet láttunk, néhány olyan dizájnos volt: elképzelhető, hogy hasonló megoldást itthoni éttermünknél is felhasználunk. Külön kihangsúlyozták azt, hogy mindenki kerülje a szexet, mert a dél-afrikaiaknál nagyon sok az aids-beteg, vagy hiv-fertőzött, persze ez bennünket egyébként sem érintett. Apróbb lopások a szállodában is előfordultak, hazautazáskor pedig az egyik csomagom tűnt el a johannesburgi repülőtéren. Amikor kése ugyan, de kézhez kaphatta, akkor sok bepakolt ajándék hiányzott.
Igazi vébéhangulat
– Fokvárosban egyébként a megnyitó napján már igazi vébé-hangulat volt, a francia drukkerek például hajókkal, a fedélzeten pezsgőzve érkeztek a stadionhoz közeli kikötőhöz. A stadionból kijövet már nem volt olyan jókedvük. Egyébként mindenki nagyon barátságosa volt, rendre megállítottak bennünket megkérdezve, hogy honnan jöttünk és kinek szurkolunk. Hazaindulásunk napján Johannesburgban egy Fun Klubban néztük meg az Elefántcsontpart - Portugália mérkőzést. Több ezren figyeltük az óriási kivetőt, az afrikaiak pedig egy emberként szurkoltak földrészük csapatának, az elefántcsont-partiaknak. Pechünkre, ezen a meccsen sem született gól, mindezekkel együtt feledhetetlen volt ez a pár, világbajnoki nap.
- Mán László -
