2009.10.12. 11:26
Hetek óta gyötri a lemondás gondolata
<p>Az újabb vereség után ki kell mondani:<br /> csoda lenne Baktalórántházán,<br /> ha az NB II-es futballbajnokságban sereghajtó<br /> csapat kiharcolná a bentmaradást.</p>
Már az sem mindennapos, hogy
éppúgy 3–2-re kapott ki a
Baktalórántháza VSE NB II-es
futballcsapata a Kazincbarcikától
hazai pályán, mint bő egy
héttel korábban a Ceglédtől.
Az viszont egészen elképesztő
hasonlóság, hogy mindkét meccs
hajrájában (előbb a 92., majd most a
90. percben) 2–2-es állásnál
öngól formájában
született meg a vendégcsapat győztes
találata – ráadásul
ugyanabba a kapuba. Előbb Zámbori
Zoltán, vasárnap pedig
Mező Ádám volt az
ártatlan vétkes.
– Mondanom sem kell, mindenkit nagyot
lesújtott a vereség – adott
helyzetjelentést az
öltözőből Illés
László
játékos-klubmenedzser. – Pedig
egészen jól játszottunk,
végre rá tudtuk
kényszeríteni az ellenfélre az
akaratunkat, az első félidőben
percekre beszorítottuk a Barcikát
és végre volt egy-két szép
akciónk. Ezek alapján éreztem
úgy, hogy ez a meccs nyerhető, a
végén történtek pedig nemis
az öngólok miatt elgondolkodtatóak,
hanem mert egymás után másodoszor
veszítünk a hajrában kapott
gólokkal.
Illés László a
két hazai meccs előtt azt mondta: akkor
lesz teljesen elégedett, ha azok után hat
ponttal gazdagodik a csapata. Egy sem lett belőle,
így továbbra is két egység
áll a sereghajtó BVSE neve
mellett, és még lebeg egy hatpontos
levovonás is. Finoman szólva is
reménytelennek tűnik a csapat helyzete a
másodosztályú tagság
megtartása kapcsán.
– A kilakult helyzet miatt hetek óta
minden meccs után a lemondás
gondolatával gyötrődöm –
vallott színt Illés
László. – Kétszer
elő is vezettem a témát Kozma Attila
elnöknek, de ő hallani sem akar róla.
Ki kell mondani: csoda lenne, ha ez a csapat
megkapaszkodna a másodosztályban,
főként a várható
pontlevonás és a két
riválissal szemben elbukott hazai meccs
ismeretében. Abban maradtunk, hogy dolgozunk
tovább, előtérbe kerül az olyan
fiatalok szerepeltetése, mint
Zámbori Zoltán vagy
Tóth Szabolcs, hogy
legalább a jövéképünk
bíztató legyen.
- Bodár Tibor -