2009.03.16. 09:40
Egyik szemük sír, a másik nevet
<p>A Baktalórántháza NB II-es<br /> futballcsapata tavasszal másodszor mutatta meg<br /> magát idegenben és máris ott tart,<br /> ahol az őszi idény végén. <A href="http://www.szon.hu/hirek/im:szon:newspaper-kmtippek/cikk/egyik-szemuk-sir-a-masik-nevet/cn/szon-news-km_01-20090316-093830"><IMG height="13" src="http://www.boon.hu/bilder/icons/download.png" width="13" border="0" /></A></p>
A bajnokság „első
félidejében” egyetlen
egységet kasszírozott
vendégként, miközben csupán
egy gólt szerzett – szombaton
azonmód „egyenlített”:
Kazincbarcikán ikszelt,
ráadásul mindjárt két
„dugót” is jegyzett. Nem mellesleg,
kissé kacifántos módon
váltotta valóra minimális
tervét a látogató, hisz kilenc
perccel a befejezés előtt még a
borsodi egylet vezetett 2–0-ra,
mindazonáltal a „dudaszó”
pillanatában a
Baktalórántháza
akár mindhárom pontot bezsebelhette
volna. Ilyen ez a popszakma, ettől szép a
labdarúgás...
– Azt kaptam, amit vártam, eltekintve az
első negyedórától –
summázott Illés
László, baktai
játékos-klubmenedzser. –
Számítottunk arra, hogy a meccs
elején nekünk jön a Barcika,
a probléma abból adódott, hogy
túlságosan is beszorultunk, sejthető
volt, hogy előbb-utóbb gólt kapunk.
Sajnos, így történt. A
második félidő viszont
egyértelműen a mi
elképzelésünk szerint alakult:
szerkezetet váltottunk, átálltunk
két csatáros játékra, a
két találaton kívül
további öt-hat komoly helyzetet dolgoztunk
ki. Azt kell mondjam, egyik szemem sír, a
másik nevet. Ha arra gondolok, hogy az
utolsó percben Tolnai
Tamás lábában volt a
győzelem, akkor bosszankodhatok, persze az is
igaz, 2–0-ás hátrány
után kapaszkodtunk vissza és
értünk el döntetlent, amit jelen
körülmények között
mindenképpen pozitívumként
értékelek.
- Koncz Tibor -