Tollat elő!

Így vagyok a limerickversennyel: július elején mindig aggódok egy kicsit, hogy nem érkezik majd elég alkotás, egy hónappal később pedig, amikor vidám ötsorosok töltik meg a levelezésemet, már tudom, hogy a döntő ezúttal is fergeteges lesz.

Tavaly a finálé után az egyik néző azt kérdezte: ugye, lesz jövőre is? És itt vagyunk, ez most a „jövőre”. Akik voltak már limerickdöntőn, tudják, mire képes néhány ötsoros: szívből jövő kacagást hoz, két- órányi felhőtlen örömet. Ehhez nagy szükség van az olvasóinkra, akik évről évre rendíthetetlenül küldik a limerickeket, és szükség van a művészekre, akik ennyi év után is képesek megújulni. Időnként nem is tudom eldönteni, hogy a közönség élvezi-e jobban az attrakciót, vagy a színészek, akik velünk együtt a könnyeiket törölgetik. A nevetésre most talán minden eddiginél nagyobb szükségünk van, így limerickekre is. Elő a tollal, papírral: írjanak ötsorost!