„Feltámadt, nincs itt!”

Krisztus Feltámadt!

Szeretünk ünnepelni, jó híreket hallani, mindenki szeretne boldog és egészséges lenni, de sajnos az életünk nem csak ünnep, öröm és egészség.

Sokszor mondogatjuk: „csak egészség legyen”, de sajnos látjuk, mennyire törékeny az emberi természetünk, és milyen könnyen, milyen hamar megbetegszünk.

A szenvedés váratlan és hívatlan vendég, mondja Aranyszájú Szent János. Aztán így folytatja: „Nincs a világon olyan ember, aki leélte volna a maga mulandó életét, és ne ízlelte volna meg a szenvedést. És ha ez nem érkezett meg ma, akkor megjön holnap, de ha nem érkezne meg holnap, a jövőben biztosan nem kerülheted el.” Aranyszájú Szent János szavait így is értelmezhetjük, nincs ember, aki leélte volna az életét, és nem ízlelte volna meg a betegséget.

Ezek a szavak még súlyosabbak, ha az ember nem hall, nem talál vigasztaló szavakat.

Amikor az ember megbetegszik, helyesen az orvostudománytól kér segítséget, ezt nagyon szépen fogalmazza meg Nagy Szent Bazil atyánk: „Isten azért adta az orvostudományt, hogy általa megmutassa az ő csodáit, és segítségével megszüntesse a fájdalmakat”; aztán így folytatja: „Az Úr, hogy segítse a mi gyenge természetünket, különböző művészeteket adott, amelyek között ott az orvoslás. Viszont a gyógyulással kapcsolatos minden reményünket az orvos kezébe tenni, az teljes szentségtörés. Látjuk, hogy egyes szerencsétlenek azon vannak, hogy az orvosokat „megmentőnek” nevezik. Másik oldalról pedig a gyógyászat által felkínált lehetőségek elutasítása a konokság jele.”

Számunkra, keresztények számára az orvostudományon túl van más, még az orvostudománynál is hathatósabb vigasztalás és gyógyszer: a Feltámadottba, az örök életbe vetett hit, Jézus Krisztus kimeríthetetlen kegyelme.

A betegség alkalmával különböző mélységeket élhetünk meg, lehetnek enyhe, könnyen viselhető pillanatai, lehetnek nehezebbek és lehetnek szinte kilátástalan pillanatai is, amikor úgy érezzük, nincs számunkra esély. Talán pont ilyenkor érint meg minket is Krisztus pokolra való alászállása, ahogyan megérinti a reményteleneket, és boldogító erővel tölti be őket, megértetve velük, hogy van feltámadás, van örök élet, van remény. Ott lent, amikor az ember mindent elveszített, ott érti meg, mi az igazán fontos és értékes az életében, milyen az, amikor Krisztus nyújt neki segítő kezet. Igazán akkor érti meg az ember, hogy az élete, amint az egészsége is mulandó. Nem az egészség, a pillanatnyi gyógyulás, hanem a feltámadás, az örök életre való eljutás az igazi cél.

Az egészség és a gyógyulás, amikor megadatik, az csak a feltámadás és az örök élet előképe. Annak a boldogító örömnek, hogy az életünk nem csak szenvedés és betegség, a semmiből a semmi felé tartó lét, hanem a földi életből az örök élet felé. Ez az igazi gyógyszer, az igazi örömhír: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely, ahová tették!” (Mk 16, 6). A fájdalom és a betegség nyitottá tesz ennek az örömhírnek a befogadására, a krisztusi kegyelemre.

Talán erről ír Pál apostol is, amikor a korintusiaknak megfogalmazza: „De, hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: »Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.« Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12, 7-10)

Ezeket a szavakat nem csak a korintusiaknak írja, hanem nekünk is:

„Gyöngeségében ugyan megfeszítették, de Isten erejéből él. Mi is gyöngék vagyunk benne, de vele együtt élünk...” (2Kor 13, 4)

Ezt kérem én is a feltámadás szent ünnepén, hogy gyöngeségeinkben, betegségeinkben nyilvánuljon meg a feltámadt Üdvözítő túláradó kegyelme, és vezessen mindnyájunkat a vele való örök életre.

Valóban feltámadt!