A futball részei

Kubatov Gábortól megszokhattuk, hogy őszintén, nyersen, de mindig megmondja a tutit. Most a magyar játékvezetőket nevezte gyenge láncszemnek a Fradi elnöke. Úgy fogalmazott az elmúlt évet értékelő beszédében: elmúltak azok az idők, hogy Palotai Károlyokról, Puhl Sándorokról vagy Kassai Viktorokról beszélhessünk. „Ma Magyarországon nincs nemzetközileg jegyzett bíró. Az egész nagyon rossz irányba indult el, mert a magyar labdarúgás fejlődéséért mi mindent megteszünk, de van egy gyenge láncszem...” –fogalmazott a politikus klubvezető.

Sok igazság van a szavaiban, tényleg nincs mostanság valami jó megítélésük a játékvezetőknek idehaza. Sajnos külföldön sem, amit bizonyít az a tény, hogy az ősszel a nemzetközi porondon mindössze öt meccset vezethetett magyar bíró, azt az ötöt is a Konferencialigában, azaz a harmadik számú sorozatban. Amikor azt olvassa az ember, hogy egy adott sípmester azért lett itthon az idény legjobbja, mert ő hibázott a legkevesebbet... Nos, az valóban mindent elmond arról, hogy hol is tartunk. Pedig a játékvezetők a futball részei, ha tetszik, ha nem. Nélkülük nincsen meccs, nincs öröm, nincs bánat, s nincs téma a kocsmában sem.

A minap ugrottak be a Ferencváros elnökének a mondatai, amikor egy kocsmában (nevezzük presszónak) jót beszélgettem egy korábbi NB I-es játékvezetővel. Hagyjuk a nevét, most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy amit most Kubatov Gábor mondott, azt ő már régóta hajtogatja. Hogy párbeszéd kell, hogy meg kell találni a közös hangot, hogy valamilyen konzultációval ki kell segíteni a játékvezetőket a gödörből, amibe belekerültek. De kell a változás a szurkolói kultúrában is.

Az mégsem járja, ami mostanság történik a bírókkal, még ha nem is az NB I-ben, hanem az alacsonyabb osztályokban. Másról sem lehetett olvasni ősszel, mint hogy itt fajultak el a dolgok, hogy emitt felpofozták, amott hanyatt lökték, megint emitt pedig megkergették a játékvezetőt. Tolnában, Baranyában, Bácsban, Békésben vagy akár Borsodban. Szinte az egész országban. Csak azért, mert tette a dolgát.

Na, ezért kell a párbeszéd! Mert az nem megoldás, amikor erőszakkal akarunk valamit nyomatékosítani, amikor azt gondoljuk, hogy mi jobban tudunk mindent, hogy ha mi lennénk ott, mi másképpen csinálnánk. Pedig ők sem direkt hibáznak, ők is a szabályoknak és a legjobb tudásuknak, a képességeiknek megfelelően akarják levezetni az adott mérkőzést. Arról nem tehetnek, hogy nem születtek Palotai Károlynak, Puhl Sándornak vagy Kassai Viktornak.

De ők is a futball, a mi futballunk részei. Amióta foci van, ez így van, s így is lesz, amíg világ a világ.