Áloműzés

Nagy pechje Brigid Kosgeinek, hogy vasárnap javította meg a női maratoni futás világcsúcsát, ami immár 2:14:04 óra. A kenyai versenyző Chicagóban nem is kevéssel döntött meg egy szakállas rekordot, az eddigi legjobb, 2:15:25-ös eredményt a brit Paula Radcliffe még 2003-ban érte el.

S hogy akkor miért van pechje Kosgeinek? Hát azért, mert egy nappal korábban honfitársa, Eliud Kipchoge ellopta előle a show-t a hétvégére azzal, hogy első emberként teljesítette két óra alatt a távot. Ami még úgy is nagyobb durranásnak bizonyult, hogy az 1:59:40 órás időeredménye nem versenyen, hanem „laboratóriumi” körülmények közepette született.

Az atlétika mérhető sportág, és a klasszikus távokon az álomhatárokat különleges misztikum övezi. Így voltunk 1 mérföldön a négyperces fallal, amit 1954-ben Roger Bannister tört át (3:59.4), és így voltunk 100 méteren a tíz másodperccel, ez alá 1968-ban Jim Hines nézett be először (kézi méréssel 9.9, elektromos időméréssel 9.95). A maratoni távon pedig így vagyunk, így voltunk a kétórás álomhatárral, és ez versenykörülmények közepette még mindig álom. A világcsúcsot Kipchoge tavaly óta 2:01:39-cel tartja.

A kenyai futó 2017-ben a Nike tudományos hátterű Breaking2 projektjében már megpróbálta két órán belül lefutni a maratonit a monzai Formula–1-es pályán, ám akkor huszonöt másodperccel elmaradt a remélt időtől. Szombaton Bécsben, a Práterben még tudományosabb kísérlet zajlott az Ineos 1:59 Challenge projekt keretében. Kipchogét váltásokban negyvenkét „nyúl” – azaz iramfutó – segítette, akik V alakban óvták a széltől, előttük pedig egy autóból zöld lézerfénnyel vetítették az aszfaltra, hajszálpontosan hol kell tartaniuk.

A nyulak között jó néhányan ott voltak a világ legjobb közép- és hosszútávfutói közül, akik örömmel vállalták a statiszta szerepét. Azt, hogy egy kis szerepük nekik is legyen abban a vállalkozásban, amelynek a jelentőségét Kipchoge előzetesen, fellengzősen, a holdra szálláséval állította párhuzamba. Emiatt azért ne törjünk pálcát az egyébként rendkívül szerény és szimpatikus atléta fölött. S az kétségkívül igaz,

hogy olyan terepre tévedt, ahol ember még nem járt.

Azután, hogy Kipchoge két éve a kihalt monzai pályán rótta a köröket, most Bécsben tízezrek előtt, s ha az 1:59:40 nem is lehet hivatalos világcsúcs, ez a maraton nemcsak a főtámogató vegyipari cégnek, hanem az atlétikának is nagyon jó reklámja lett. Most pedig már azt is elhihetjük, nincs messze az idő, hogy versenyen is két órán belül fussák le a maratont.