Az önkosártól a profi szintig hullámvasutazott

Nyíregyháza - Megtartotta évzáróját az amatőr női NB I.-ben 11. helyen végzett Nyíregyházi Kosársuli, amelynek vezetősége elbúcsúzott távozó játékosaitól. Interjú Papp Klaudiával, a Nyíregyházi Kosársulitól a BEAC-hoz távozó 3x3-ban világbajnoki ezüstérmes kosárlabdázóval.

Meglepődött az utolsó meccs nagyszünetében történteken?

Papp Klaudia: Igen, teljesen váratlanul ért, hogy akkor búcsúztatott el a csapat – felelte Papp Klaudia, akitől már a szombati, ZTE NKK II. elleni bajnokin is elköszöntek a társak. – Nem számítottam rá, hogy meccs közben kapok ajándékot, sokkoltak is a történtek, majd amikor felfogtam, hogy mi történik, akkor persze eltörött a mécses.

Az utolsó lecserélése előtt közvetlenül stílszerűen kosarat szerzett, de emlékszik-e, hogy mi volt az első megmozdulása a felnőttcsapatban?

Papp Klaudia: Talán egy betöréssel indítottam a felnőtt karrieremet, mindez Tatabányán történt 2010 tavaszán, tehát nem voltam még tizenöt éves. Úgy emlékszem, az első kosaram egy az egy elleni szituációból született. Amiket azóta átéltünk együtt a csapattal, az alapján hosszúnak tűnik ez a nyolc év, viszont, ha jobban belegondolok, nagyon hamar eltelt. Az első meccsem idején én voltam a kicsi, most meg úgy búcsúzom, hogy Farkasinszki Orsolya után én vagyok a legidősebb játékos a csapatban.

Ibolya néninek, vagyis edzőjének, Farkasinszki Gyulánénak olyan ajándékot hozott, amelyen egy hullámvasúthoz hasonlítja a nyíregyházi pályafutását. Mik voltak ennek a legfontosabb állomásai?

Papp Klaudia: Újfehértóról Nyíregyházára kerülve az első komolyabb sikerek a diákolimpiai döntő ötödik és hatodik korcsoportjában szerzett aranyérmek voltak, amit hat, illetve öt játékossal a keretünkben értünk el. A felnőtt csapattal az első bronzérmet Tatabányán szereztük meg, a következő évben másodikok lettünk, tavaly pedig Hepp-kupa ezüstérmet szereztünk. Ezek voltak a legmeghatározóbb élmények, de nem feledkeztem meg az első önkosaramról, amit még a legkisebbek között, a kenguru korosztályban „szereztem”, miután a rossz palánk felé indultam el.

Évek óta lehetett hallani élvonalbeli klubok érdeklődéséről, újabban a Pécséről és a Diósgyőréről. Hogy lett ebből BEAC?

Papp Klaudia: Az első ajánlatomat tizenegyedikes gimnazistaként kaptam, az akkor csúcson lévő Győr keresett meg, ami számomra hihetetlen volt. Aztán sokáig hívott a PINKK is Pécsre, de az egyrészt túl messze van, másrészt talán a szint is túl magas, amit képviselnek. Úgy gondoltam, olyan csapatnál kell elkezdenem a profi karrieremet, ami nincs annyira távol az amatőr NB I. erőviszonyaitól. Amúgy a legelső ajánlat, amin igazán elgondolkodtam, az a legutóbbi, miskolci volt. Utólag azt mondom, jól tettem, hogy eddig vártam, mert a tanulmányaimat a gimnáziumban és az egyetemen is be tudtam fejezni nappali tagozaton. Fontos volt számomra, hogy legyen egy diploma a kezemben, mert amikor harmincon felül abbahagyom a profi pályafutásomat, akkor már nem szeretnék iskolapadban ülni. Januárra már aláírt szerződésem volt a Diósgyőrhöz, de akkor eltört kezem, így az a lehetőség a kútba esett. Ezt úgy fogtam fel, semmi sincs véletlenül, valahol meg volt írva, hogy nem kell még elindulnom, mert az államvizsga miatt nagy teher várt rám. Aztán februárban megkeresett a BEAC…

Kétszer is használta azt a szót, hogy profi. Ezek szerint innentől csak a kosárlabda teszi ki az életét?

Papp Klaudia: Igen, a tanulmányaimat kicsit szüneteltetem, a mesterképzésbe csak később vágok bele. Illetve a remélt sikeres államvizsga után gyógytornász végzettségem lesz, a BEAC pedig felkért, hogy a kosárlabda mellett legyek a gyógytornászuk is.

A tavalyi világbajnoki ezüstérem után ezen a nyáron milyen szerep jut majd a sportág 3×3-as változatának?

Papp Klaudia: Az U23-as válogatottnak vagyok most a tagja, a felnőtt világbajnokság már csak az államvizsgám miatt sem jöhetett szóba. A záróvacsora után már indulok is az edzőtáborba, és nagyon várom a nyári versenyeket, amelyek között lesz debreceni állomás is.

Milyen útravalót fogalmaztak meg a korábbi társai, edzője?

Papp Klaudia: Nyilván mindannyian szeretnék, ha sikeres lennék az elkövetkező években. Úgy gondolom, hogy szeretnének majd viszontlátni profiként is, hiszen nem azért kezdtem el kilencévesen Nyíregyházán kosárlabdázni, hogy ez ne történjen meg. Azt hiszem, őszintén kívántak nekem sok sikert.

- Bodnár Tibor -

Egy hely azért még kiadó

Papp Klaudia személyében a negyedik olyan kosarast nevelte ki a Nyíregyházi Kosársuli, aki eljutott – legalább – a magyar élvonalba. Az NYKS álomötösében már csak egy hely kiadó…

– A válogatottságig és az Euroligáig jutott Krivacsevics Tijana kezébe mi adtunk labdát, Farkasinszki Orsolya pedig Szolnokon, Szegeden és Diósgyőrben is játszott, a válogatott bő keretébe is bekerült. Gáspár Zsanett is játszott Szolnokon, de térdsérülést szenvedett, így Orsihoz hasonlóan később hazatért. Hogy ki lehet a mostaniak közül az ötödik, aki a nyomdokukba lép? Ha ők is úgy akarják, akkor Cziránku Bernadett vagy Karakó Dorina, hiszen az adottságuk megvan hozzá.