Újabb rekordtávra készül a nyíregyházi sivatagi lovas

Nyíregyháza - A sivatagi távlovaglás kihívásairól kérdeztük Bihari Alexandrát, az ifjú nyíregyházi sportolót. Interjú.

Bihari Alexandra még csak 24 éves, de életének háromnegyedét a nyeregben töltötte. A nyíregyházi lovas az elmúlt hónapokban többször is megmutathatta tehetségét Abu-Dzabiban. Novemberben – a 30 ezer euró összdíjazású vb-futamon – a világ legjobb zsokéjelöltjeivel indulhatott, decemberben 40 és 80 kilométeres, legutóbb pedig 120 kilométeres távlovas versenyen vett részt.

Hogyan kerültél Abu-Dzabiba?

Azért indulhattam az Egyesült Arab Emírségek versenyén novemberben, mert a római vb-selejtezőn első helyezést értem el. Nagyon sokat készültem erre a futamra – saját edzésterv alapján –, s készíttettem magamnak egy műlovat is. Külön öröm volt, hogy Sheikh Khalifa, az emirátusok miniszterelnökének lovát, Joorit sorsolták nekem. Úgy érzem, hogy a tavalyi szezonom jól sikerült, noha ennek a versenynek az eredményén meglátszott a ló gyenge állapota.

Miért van szükség műlóra?

A műló egy maximális sebességgel vágtató versenyló mozgását imitálja. Ez nagy segítség nekünk, mert tréning során sem szoktunk akkora teljesítményt kérni a lótól, mint versenyben. Ezt a mozgásformát nem lehet tökéletesre fejleszteni semmiféle kardió- vagy edzőtermi gyakorlattal. Fontos az ostorhasználat gyakorlása is. Állatkínzásról természetesen nincs szó: a lovat egy versenyen három alkalommal lehet serkenteni egy szivaccsal párnázott ostorral. Erre a három ütésre nagyon oda kell figyelni, nehogy ­rossz helyen találjuk el a lovat vagy ütemet veszítsünk.

A százhúsz kilométeres sivatagi verseny bizonyára megvisel lovat és embert egyaránt. Hányan értetek célba?

Több mint kétszáz induló volt, 95-en értünk célba. Én a 93. helyen végeztem, ami nem hangzik túl jól, viszont ha számításba vesszük, hogy a lónak ez volt az első versenye az Egyesült Arab Emirátusokban, és mindkettőnk számára rekordtáv volt, amit megtettünk, ez igen jó eredmény. Először csüggedt voltam, viszont amikor láttam a tréner és a tulajdonos örömét, ráeszméltem, hogy ez sikernek számít.

Hogyan bírtátok?

Én jól bírtam, hiszen rengeteget lovagolok. A versenyistállóban is van, hogy napi öt–hat lóval dolgozom. Ez majdnem ugyanolyan, csak nem egy friss lovat kapok a következő körre, hanem jobban oda kell figyelni az állat energiatartalékaira. Kilenc órán keresztül tartott a verseny, de közben kötelező pihenők voltak állatorvosi vizsgálatokkal; a sántaság, magas pulzus, dehidratáció kizáró ok. A pihenők alatt igyekszünk pótolni az elveszített ásványi anyagokat.

Milyen segítséget kaptatok út közben?

Egy távlovas versenyt úgy kell elképzelni az emirátusokban, hogy a tréner két–három segítővel terepjáróval jön a ló mellett. Folyamatosan hűtött vízzel locsoljuk a ló nyakát és farát, nehogy túlhevüljön. Ezt úgy csináljuk, hogy a segítő leugrik a platóról egy flakon vízzel, és a vágtató lovas kezébe nyomja. Aki rendszeresen lovagol, tudja, hogy egy lónál, ami még egy falevéltől is képes megijedni, micsoda teljesítmény vágta közben elkapni és a megfelelő helyre önteni a vizet.

Vannak további terveid a távlovaglásban?

Igen: lehetőséget kaptam, hogy február 10-én lovagoljak az emirátusok legnagyobb távlovas versenyén, a President Cupon. A 160 kilométeres táv leküzdéséhez várhatóan 12 óránál is többre lesz szükség.

KM-HP