Közösen lógnak a szeren

Timár - Nagyon sokat számít, hogy teljes az összhang kettejük között.

A sport egyikőjüktől sem áll távolt: Andi korábban rúdakrobatikával foglalkozott. Ám egy idő után a karika, amit erősítésre használt, jobban kezdte érdekelni, mint a rúd, így tért át a légtornára. Dávid gyerekkora óta focizott, a sport mindig is jelentős szerepet töltött be az életében, ám azt álmában sem gondolta volna, hogy valaha ilyen eszközökön fog lógni. Amikor megismerkedtek, Dávid is nagyon sok időt töltött a stúdióban, ahol Andi edzéseket tartott. Belecsöppent ebbe a világba, és nem csak Andiba, a légtornába is beleszeretett: ő is szárnyalni akart.

Saját magukat edzik

– Akik ezt a sportot űzik, nincsenek könnyű helyzetben – mondják. – Nagyon erősnek és egyben nagyon hajlékonynak kell lenni. A hajlékonyságon nekünk is rengeteget kell dolgozni, de annyiféle trükk és póz létezik, hogy ez a sport hasonló kihívásokkal szembesíti a merevebb és a lazább embereket is. A sok gyakorlás eredményeként is lazulnak és erősödnek az izmok, de szükség van kiegészítő edzésekre is. Az a szép ebben a sportban, hogy mindenki saját adottságaihoz mérten tud dolgozni az eszközökön. És az sem mindegy, hol gyakorolhatunk. Fontos a belmagasság ahhoz, hogy biztonságosan tudjuk elvégezni a gyakorlatokat – anélkül, hogy arra figyelnénk, mikor ér le a fejünk. Budapesten és Dunakeszin is van olyan terem, ahol gyakorlunk és oktatunk, a légtornász barátainkkal is sokat lógunk, de amint itt a jó idő, irány a természet – ezeket az edzéseket szeretjük igazán. Saját magunkat trenírozzuk, ami talán több időt vesz el, mintha edzőhöz járnánk, de ezen nem szeretnénk változtatni. Ennél a sportágnál ugyanis a technikai tudás mellett a bizalom a legfontosabb, nálunk pedig ez megingathatatlan.

A biztonság a legfontosabb

– Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert eddig semmilyen komoly balesetünk vagy sérülésünk nem volt. Persze, előfordulnak kisebb esések, húzódások. Amikor új trükköt tanulunk, nagyon odafigyelünk egymásra, amit lehet, azt először alacsonyan gyakorolunk és csak akkor megyünk magasabbra, amikor már biztos a kivitelezés. Vannak olyan trükkök, amiket kizárólag magasban tudunk gyakorolni – azokat fejben sokszor végigvesszük, hogy a levegőben már csak a pontos megvalósításra koncentrálhassunk. A fellépések során többször szembesültünk váratlan problémával, egyszer a helyszín adottsága, máskor az időjárási viszonyok tréfáltak meg bennünket, de amikor színpadra állunk, a legfontosabb szempont a kettőnk biztonsága. Ha szükség van rá, az adott pillanatban átírjuk a koreográfiát, hogy elkerüljük az esetleges baleseteket.

Az életük része lett

A légtornát kezdetben hobbinak tekintették, mára már az életük szerves része lett, még akkor is ha nem ez a fő foglalkozásuk. Imádják az edzéseket, a fellépéseket, a versenyeket és a tanítás is nagy szerelmük lett – boldogsággal tölti el őket, ahogy látják a tanulóikon a fejlődést. – Ez a sport nincs korhoz kötve: mindenki érzi a szervezetén, hogy meddig és mennyit bír. Reméljük, mi a levegőben fogunk megöregedni – mondják.

KP

Ők találják ki az elemeket

Az interneten nagyon sok légtornászt követünk – mesélték. – Rengeteg videót és képet nézünk nap, mint nap, a teremben pedig kisebb-nagyobb sikerrel megvalósítjuk és a saját egyéniségünkre alakítjuk az elemeket. Vannak pózok, kombinációk, amelyeket mi saját magunk találunk ki gyakorlás közben, és a koreográfiákat is magunknak állítjuk össze. Először kitaláljuk, hogy melyik légtorna eszközön milyen stílust szeretnénk előadni, majd kiválasztjuk a megfelelő zenét (általában ez legnehezebb) és a jelmezt. Ha mindez megvan, már csak az elemeket kell sorba állítani és színpadi show-ig tökéletesíteni.