Gagyi Sándor kivédte a mándokiak szemét a rangadón

Sényő - Gagyi Sándor „nullázott” a rangadón, amiért a sényői kapus kiérdemelte a mándoki edző dicséretét.

Az már jelent valamit, ha az ellenfél edzője ódákat zeng valakiről. Nevezetesen Gagyi Sándorról, a Sényő-Carnifex kapusáról. Márpedig Dancs Bélának nem szokása dobálózni a dicséretekkel, mondhatni a Mándok szakvezetője szűken méri az elismeréseket. A szombati megyei első osztályú rangadó után viszont nem kevesebbet állított, minthogy a vendégek sokat köszönhetnek a hálóőrnek, aki tízesre védett. Na ja, az élen nyomuló látogató 1–0-ra nyert, megőrizve makulátlan mérlegét.

– Meglepődtem Dancs Béla elismerő nyilatkozatán, ami persze jólesett, de bevallom, talán három-négy komolyabb védést kellett bemutatni a meccsen – szerénykedett Gagyi Sándor, a Sényő cerberusa.

Csupán egy dolguk van

– Combhúzódás miatt két hetes kihagyás után tértem vissza, volt bennem némi félsz, ráadásul éppen egy rangadón álltam ismét a kapuba, de szerencsére jól sült el minden. Hozzáteszem, rengeteget köszönhetek „Gülünek”, Imrő László kapusedzőnek, mióta együtt készülünk, érzem, sokat fejlődtem. Kezdetben kissé furcsán is hatott, mivel megyei szinten egyáltalán nem megszokott, hogy külön foglalkoznak velünk, kapusokkal. Pedig ez annál is inkább fontos tényező, mert jó a védelmünk, így kevesebb a dolgom, viszont lehet, hogy csak egy helyzet adódik, de azt hárítani kell, ami ugyebár azt jelenti, egész meccsen koncentrálni szükséges. Persze nem baj, elvégre ezért tartanak, így van rendjén. Szeretném, ha leírná, innen kívánok őszinte részvétet Czifrák Roland családjának. „Czifi” négy évig tanárom, hét évig csapattársam volt Tiszalökön, nagyon fog hiányozni.

Nem mellesleg Gagyi Sándor „nullázott”, a Sényő három pontot szerzett és tovább robog előre. A végcél nem más, mint a bajnoki cím bezsebelése, majd a feljutás kiharcolása a jövő nyári osztályozón. Hogy ezt miként élik meg az érintettek?

– Sándor Tamás edző leveszi a vállunkról a terhet, mindig megtalálja a megfelelő szavakat, míg a vezetők részéről megkapunk minden segítséget, nekünk csupán egy dolgunk van, felmenni a pályára és nyerni. Az a jó Sényőn, hogy mindenki tudja, mi a feladata, ennek megfelelően cselekszik. A hangulatról annyit, beülök az öltözőbe, és csak nevetek. Nem én vagyok a mókamester, sőt csak csendben meghúzódok a sarokban, de jó ez így. Tudom, ilyenkor azt szokás mondani, nagyon messze még a vége, viszont tényleg ez az igazság. Mindig a következő meccsre figyelünk, felesleges még előrébb tekintgetni.

KM-KT