Fakó salak, szent gyep

Tízéves volt, amikor a nevelőedzője, Gyuricsku Enikő figyelmembe ajánlotta tehetségét, és meglátogattam őket egy edzésen. Még csak nem is a stadionban gyakorolt, hanem az egyik sóstói szálloda nem éppen roland garrosi minőségű salakján. Látszott rajta, hogy ügyes, de, amikor elbúcsúztunk, azon töprengtem, hol is fogok utánanézni annak, hogy miként kell pontosan leírni a kedvenc játékosa nevét. Bodnár Tibor jegyzete.

Ő ugyanis nem Agassit vagy Samprast nevezte meg a favoritjának, mint akkoriban szinte mindenki, hanem Philippoussist. (Az internetes keresők akkor még nem hasítottak annyira, mint mostanság, amikor az ausztrál játékos nevére néhány karakter begépelése után már ki is dobja a helyes változatot.)

Azóta követem a pályafutását. Írtam a korosztályos eredményeiről, beszámolhattam a junior Grand Slam-sikereiről, és tudom jól, nemcsak a 2010-es „ifi” győzelme miatt volt nagy álma, hogy felnőttként is betegye a lábát az All England Lawn Tennis and Croquet Club, vagyis Wimbledon szent gyepére. Biztos voltam benne, hogy eljön majd ez a pillanat, még akkor is, amikor kolumnákat írtak a kritikusai arról, hogy elveszett a sportág számára, mert fiatalon úgy döntött, egy hónapra félreteszi a teniszt.

Most pedig ott tart, hogy a Federerrel, Nadallal vagy éppen Wawrinkával szomszédos pályán edz, együtt készülhet velük A bajnokságra. Igen, „A” bajnokságra, hiszen az angolok csak így hívják a hétfőn kezdődő eseményt: The Championship. A Bajnokság.

Mind közül a világ legnagyobb teniszversenye. A sóstói kopott salakról indulva Fucsovics Márton hófehérbe öltözve hétfőn kivonul a wimbledoni 18-as pályára. Legyünk rá nagyon büszkék. És nem mellesleg: hajrá, Marci!

- Bodnár Tibor -