Itt a vége! Szép volt, elég volt

Tiszavasvári - Fazekas Viktor befejezte pályafutását, egyben kikiáltották Tiszavasvári örökös gólkirályának.

A hajdan volt NB I B-s Tiszavasvári futballcsapat utolsó mohikánja is lelépett a színről. Fazekas Viktor jóban és persze, rosszban is hűségesen kitartott a klub mellett, harminckilenc évesen befejezte pályafutását. Méghozzá a Baktalórántháza elleni megyei első osztályú összecsapáson, amelyen tizenegy percnyi játék után hagyta el a pályát. Hogy miért pont ekkor? Ennek magyarázata pofonegyszerű: a csatár világéletében a 11-es mezben szerepelt. Szó se róla, lesz mire emlékeznie. Többszörös megyei gólkirályként írta be magát a krónikákba. Nem véletlen, hogy helyben már is kikiáltották örökös gólkirálynak.

– Munka, gyerekcsapat melletti edzői feladat, család, ennyi éppen elég indok volt arra, hogy abbahagyjam – sorolta döntésének magyarázatát Fazekas Viktor. – Azt gondolom, most még úgy távozok, hogy nem kiabál le senki a pályáról, azt nem szerettem volna megélni. Legelőször az jut eszembe, amikor 1997-ben a Nagykanizsán, NB I B-s meccsen gólt szereztem: a 80. percben álltam be csereként, és két perc múlva betaláltam, Kikaptunk 3–2-re, de nekem ez örök emlék. Természetesen az is nagyon mélyen megmaradt bennem, amikor 2008 novemberében a Záhonyt 2–1-ra vertük, mindkét én gólt lőttem, ez volt az utolsó alkalom, amikor édesapám élőben láthatott játszani! Sorolhatnám még napestig az élményeket, harminc éve kezdtem a labdarúgást, és annyi, de annyi minden történt, hogy a fele sem jutna hirtelen eszembe.

Mielőtt bárki könnyeket hullajtana, a búcsú azért még nem teljes, Marci (elvégre mindenki csak így szólítja fuballberkekben...) a megye hármas vasvári legénységben még levezet.

– Nem olyan könnyű elszakadni a focitól, mozogni mindenképpen akarok, de ez már teljesen másról szól – ütött meg szokás szerint könnyed hangot Fazekas Viktor, akitől a bohémság egyáltalán nem, áll távol. – A megye egyes csapathoz továbbra is lejárok heti egyszer, kétszer edzeni, mert továbbra kötődök a társasághoz, a klubhoz. Na és mert, technikai vezetői is vagyok. Nagy terveim nincsenek. Nem lennék soha sem felnőttcsapat edzője, gyereke mellett viszont annál szívesebben dolgozom. Hálásak minden jó szóért, élmény velük lenni. Tizenegy éve foglalkozom a kicsikkel, ezt a munkát nem adnám fel semmiért.

KM-KT