Új edző a kemecsei csapat élén

Kemecse - A távozó Falatovics Lászlót a kemecsei csapat rangidőse, Kovács Mihály váltja az edzői poszton.

Elváltak, szépen csendben. Az Ibrány ellen elbukott hazai fellépés után tartott kupaktanács következményeként módosult a felállás a megyei első osztályú futballcsapatnál. A tizenötödik, vagyis vastagon kieső pozícióban táborozó együttest eddig irányító Falatovics László távozik a kispadról, az utód kinevezését pedig házon belül oldották meg az elöljárók.

– Falatovics László munkájával elégedettek voltunk, erőfeszítései azonban, sajnos nem párosultak eredményekkel, ezért nem volt más választásunk, a váltás mellett döntöttünk – adta hírül Resán Attila, kemecsei szakosztályvezető.

– A folytatásban csapatunk rangidősét, Kovács Mihályt bíztam meg, hogy játékos-edzőként vezényelje le a szezonból hátralévő időszakot. Azt várjuk, hogy a fiúk ne görcsöljenek, önmagukat adják a pályán. Nincs mit szépíteni, csak akkor van némi esélyünk a bennmaradás kiharcolására, ha végre felszabadultan játszunk és főleg berúgjuk a helyzeteinket. Nagyon nehéz a helyzetünk, igazából arra is fel kell készülnünk, hogy búcsúra kényszerülünk.

Ráadásul tisztában vagyunk azzal, annak érdekében, hogy vissza tudjunk kerülni, ez csak nagyon ütőképes keret kialakításával valósítható meg. Meggyőződésem, hogy a megyei első osztálynak szüksége van egy jó Kemecsére, mert itt minden feltétel adott ehhez, a létesítmény például a legjobbak közé tartozik.

Falatovics László habitusából adódóan korrekt módon igyekezett elköszönni.

– A tavaszi első három forduló után (egy győzelem, két döntetlen) azt hittem, virágzik a mező – élt „tavaszias” hasonlattal a búcsúzó tréner. – A játékosok egymásért küzdöttek, hajtottak, öröm volt nézi. A negyedik meccsen viszont olyan pofont kaptam, kaptunk, hogy Pacquiao is padlót fogott volna. A Tiszakanyár elleni 4–0-ás hazai vereségről beszélek. A kábulatból magamhoz térve felajánlottam lemondásomat a szakosztályvezető úrnak.

Itt követtük el a legnagyobb hibát. Reasán Attila azért, mert nem fogadta el azonnal, talán barátságból vagy jóindulatból, én pedig hasonló okokból, hogy nem erőltettem tovább a dolgot. Innentől kezdve rengeteg segítséget kaptam. De már közösen sem tudtuk a régi tüzet fellobbantani a játékosokban. Az okokat, mint ahogy az egyesület vezetése, én is belső ügyként kezelem. Köszönöm a lehetőséget és további sok sikert kívánok az egész csapatnak.

KM-KT