Régi idők focija, igazságos döntetlennel Tiszavasváriban

Tiszavasvári - Negyedik alkalommal, a szokásos baráti hangulatban rendezték meg az öregfiúk meccsét Tiszavasváriban.

Verőfényes májusi kora délután a Tiszavasvári sporttelepen gyülekeztek immár negyedik alkalommal az 1987/88-as bajnoki évadban megyei bajnokságot nyert, majd az NB III-ban kiválóan szereplő Gazsi-csapat (Gáspár László volt az edző) tagjai. Jó volt felidézni a „régmúlt” szép emlékeit, de sok idő nem volt a nosztalgiázásra, mert Lakatos Tutó Pista a „szomszédvár” Tiszalök öregfiúk csapatát meghívta egy „sörmeccsre”, mely egy perces gyász szünettel kezdődött emlékezve azokra a játékos cimborákra, akik már nem lehettek köztünk.

Az „öregfiús” meccs úgy kezdődött, hogy a szemre jóval fiatalabbnak tűnő szomszédok megszerezték a vezetést. A mérkőzés vesztese egyértelműen Varga Attila volt, aki első kivetődésénél húzódást szenvedett. Kénytelen kelletlen, de neki a játék most hamarabb befejeződött.

Péntek Mitya, Marozs Laci, Gáll Józsi, Szöllősi Attila, illetve Szurkos Imi, Kató Attila, Tóth Jani, Balázsi Tibi és a többiek tovább hajszolták a bőrt. Végül igazságos, békes döntetlen lett a nagy derbi végeredménye (2–2). Egy ironikus szurkoló meg is jegyezte: „sztárcsapatunk” – Kiss Miki, Fecsku Pista, Nyisztor Sanyi, Héri Géza – tagjai nem akarta a lökieket megverni, mert akkor nem hívják meg őket a visszavágóra.

A találkozót megtisztelte dr. Horai Károly, aki tizenöt éven át volt a vasvári focisták és kézisek csapatorvosa. A mérkőzés után finom babgulyás és túrósbéles, no meg itókák (a szénsavmentes ásványvíztől a kerítésszaggatóig...) széles skálája, bőséges választékban várta az örökifjakat. A nosztalgiázás, a baráti dumaparti mélyen belenyúlt az esti órákba. Köszönet illeti Lakatos Tutót, aki nem csak profi módon szervezte meg ezt a kitűnő összejövetelt, hanem annak főszponzora is volt.

- Hankó András -