Az emberi teljesítőképesség határán

Megtörni látszik az amerikai hegemónia, fehérek is nyertek sprintszámot, futóversenyek magyarok nélkül.Kilenc napon át ámultunk és bámultunk. Elképesztően magas színvonalat hozott a vasárnap véget ért atlétikai világbajnokság, amely a tizenötödik volt a sorban, és a 2008-as pekingi olimpiai stadionban, a Madárfészekben rendezték. A szakemberek különösen nagyra értékelték, amit a kínai fővárosban láthattak.

Harminc éve ment volna

– Nagyon magas volt a színvonal, és azt érezni, hogy szinte valamennyi versenyszámban sűrű lett a mezőny, ebből adódóan nem kevés meglepetés született – mondta Bakosi Béla, a Nyíregyházi Sportcentrum (NYSC) edzője, aki hármasugróként 1983-ban hetedik lett az első, helsinki világbajnokságon, így elsősorban az ugrószámokról kérdeztük. – Férfi távolugrásban 798 centi kellett a döntőhöz, ezt harminc évvel ezelőtt Szalma Lászlóék simán hozták. A hármasugrás mezőnye kicsit stagnál, 16,80 méterrel a nyolc közé lehetett kerülni, én harminckét esztendővel ezelőtt 16,83-mal lettem hetedik. Igaz, a győztes Christian Taylor 18,21-es eredménye akkora, amekkorát a húsz éve felállított világcsúcs óta senki nem ugrott. A fiam, Péter versenyszáma miatt a magasugrásra fokozott figyelmet fordítottam, és érdekes, hogy a londoni olimpia után megint lehetett nyerni 234 centivel. Vagyis a legnagyobbak is túl­izgulják a legfontosabb versenyeket. Bízom benne, hogy a riói olimpián érintettek leszünk, mert az a 225 centi, amivel megszerezhető volt a nyolcadik hely, már nincs messze, igaz, a kvótához 229 kell majd. Női távolban hárman is hét méter felett ugrottak, ami nem semmi, magasugrásban egykori edzőm, Kiss Tamás tanítványa, Marie-Laurence Jungfleisch 199 centis egyéni csúccsal csak hatodik lett, holott ezzel az eredménnyel eddig mindig dobogóra lehetett állni.

Bakosi Béla hozzátette, mintha csökkenni látszana az amerikaiak hegemóniája, és mindez a futó versenyszámokban is éreztette hatását, hiszen több távon is fehér bőrű sportolók nyertek.

Hihetetlen eredmények

– Azért még mindig a színes bőrűek uralják a sprintszámok döntőit, de tény, született néhány meglepetés – állapította meg a szintén az NYSC-nél edzősködő Széles Imre, akinek a rövidebb távú futószámok tartoznak a szakterületéhez. – A holland hölgy, Dafne Schippers csodát tett kétszáz méteren, a 21.63 másodperces idejével a magyar férfibajnokságot is megnyerte volna… Férfi százon 9.99 másodperc kellett a döntőhöz, négyszázon 44.40, holott korábban ilyen időkkel akár nyerni is lehetett. Mindössze egy világcsúcs született, az is tízpróbában, de nagyon sokan megközelítették a rekordokat. Évek óta tendencia, hogy alig-alig születik világrekord, ami számomra azt üzeni, hogy a jelenlegi csúcsokkal nagyon közel kerültünk az emberi teljesítőképesség határához. Persze, csodabogarak mindig lesznek, de a mostani atlétika a kiegyensúlyozottságától is szép.

Hétpróbázók bravúrja

És a magyarok? Mintha távolodnánk az élmezőnytől.

– Összességében jól szerepelt a válogatott, Pars Krisztiánról tudtuk, hogy nem teljesen egészséges, így neki nem jött össze a dobogó, de Márton Anita negyedik helye csodálatos, mint ahogy a hétpróbázó hölgyek, Zsivoczky-Farkas Gyöngyi és Krizsán Xénia teljesítménye is – véli Bakosi Béla. – Utóbbiak hatodik és kilencedik helyének különösen örülök, hiszen tudom róluk, hogy rengeteget edzettek. Akik kijutottak, egy-egy kivételtől eltekintve hozták, ami elvárható volt tőlük.

– Amennyire örömteli, hogy milyen csodálatos volt a verseny, annyira elkeserítő, hogy mennyire távol kerültünk ezektől az eredményektől – mondta Széles Imre. – Szomorú, hogy síkfutásban egyetlen magyar induló sem volt, holott a száz métertől a maratoniig elég széles a spektrum… Versenyzőink számára a szintek is nagyon nehezen teljesíthetők, akik viszont ott voltak Pekingben, szinte mindannyian helytálltak.

Ez jutott nekünk a vb-n. No meg a rengeteg ragyogó verseny – többnyire magyar érdekeltség nélkül.

Külön öröm

– Maga a világbajnokság remek propagandája volt az atlétikának, annak pedig külön örülök, hogy a vb előtt felröppenő doppingvádak nem állták meg a helyüket. Attól tartok, az elnökválasztási kampány része volt mindaz, amivel megpróbálták besározni a sportágat, ám végül tiszta versenyeket láthattunk. Legalábbis reméljük – ejtett szót a sportág egyik kardinális kérdéséről Bakosi Béla.

Bodnár Tibor